Otthagyni...
Szóval. Az életem egy újabb szakaszába léptem, ahol eléggé felpörögtek az események, ilyenkor az ember jobban ki van élezve arra, hogy valami, vagy Valaki tanácsolja. Olvasom a Bibliát, így ma délután elmélkedésképpen. József történeténél járok. És akkor ott ez a mondat: "Mondd meg nekik azt is, hogy ne sajnálják azokat a dolgokat, amelyeket ott kell hagyniuk, hiszen Egyiptom földjének legjava lesz az övék!" (1 Móz. 45.20.) Közel sem vagyok azon a "szinten", hogy a Szentírást kívülről-belülről ismerjem, de egy biztos: ez a mondat nem Isten emberétől származik, hanem a Fáraó üzeni Jákóbnak, a hét szűk esztendő közepén. Egy többistenhitű, sőt, önmagát istennek valló "pogány". És ezen a évezredek óta szunnyadó mondaton egyszer csak Isten szól hozzám, fáraó hangon: "Ne sajnáld otthagyni a régi dolgokat, mert a legjava még csak most jön!" Akkor én mostantol nem aggódom. :-) Peace!