Revbal blogja Büszkeség és Bali élet

Pentek. Koran keltunk Zolival, 7-kor mar uton Mazar-Sharif fele. Mar masodjara teszem meg ezt az utat. Az 2.5 oras uton meg-megalltunk fenykepezni, egy kicsit kinyujtozni, stb. Az elso allomas egy regi erod-fele, tapasztott sar fallal, es kilott tankokkal korulveve. A soforunk M. mondta, hogy az Orosz megszallas idejen egy magasrangu Szovjet tiszt vette be magat ide, es O uralta a kornyeket. Afganisztant nem veletlenul nevezik a "Birodalmak Temetojenek", hiszen sem az Angolok, sem a nagy Szovjet Hadsereg nem tudott itt megmaradni. Most az amerikai probalkozik... :-) A hegyi viszonyok kozt ezek az emberek verhetetlenek. Nincs az az eldugott kis sziklabarlang, hegyi forras, amirol ne tudnanak. Zolival neha csak egymasra nezunk, amikor a kosivatagban az uton haladva meglatunk egy embert gyalogolni, talicskaval ugy, hogy 40 km-re semmi lakott telepules, vagy eletnek nyoma sincs. Kemeny figurak. Egy t-32-es tank tetejen allva fotoztattam magam, hogy legyen majd mit mutogatni az

A cimen 5 percet gondolkodtam, na nem a teman, hanem hogy a 7-kozul melyik is van ma? Szoval kedd. Elegge felborult most minden... idoerzek, tererzek, bioritmus, majdnem minden. Ma mentunk targyalni egy partnerunkhoz, es a szokasos Szaaalem alajkum, meg a kotelezo tiszteletadasi korok utan leultunk. A tolmacsunk egy fotelbe ult, ami egy nagy Jezust abrazolo himzessel volt leteritve!!! Klasszikus kep: Jezus barna vallig ero hajjal, jobbra mered a tavolba, imadsagos kezzel az eg fele tekint, feje folott megdicsoult vilagossag. Zoli oda-biccentett, kerdoen, hogy: -Lattad? Nyugtaztam, hogy igen. Beszelgetunk-beszelgetunk, a vegere is erunk amikor mar csak amolyan lightos temak vannak. Mivel Zolit is izgatta, hogy hogyan kerul egy Jezust abrazolo kep itt Afganisztanban egy oktatasi intezmeny igazgatojanak irodajaban, nem tudta megallni, hogy ne kerdezzen ra. A kovetkezo beszelgetes zajlott le Zoli, Tolmacs, Neni kozott (nincsenek ekezeteim, szoval a neni, egyszeruen idos holgyet jelent) Ime

Pentek reggel szallt le a gepunk Kabulban, es meglehetosen faradtan erkeztunk a motelbe. Most kulonosen farasztonak ereztem az utat, egyebkent nagyon nem szokott megviselni. Mindennel egyutt 20 ora utazas volt, egy kis harc dubaiban az indiaiakkal, (merthogy dubaiban csak indiaiak dolgoznak ehberert, a helyiek lazaznak egesz nap) meg a kabuli repteren egy laza pankracio a csomagokert, es hipp-hopp itt is vagyunk. M. a soforunk husegesen vart rank a repteri parkoloban. Alant a multkori bejegyzesem egyik kepen lathato. Most hetfo van, es pentek ota eloszor sikerult netet csiholni. Minden kedves puhany blogolvasot kerek, hogy ertekelje at az eletet, es ne nyafogjon, hogyha "csak" 9756-tal jon a net. Vasarnap utaztunk le videkre, es azota rendesen zajlik az elet, sokfele kapcsolat, sok megbeszeles van mar most is a hatunk mogott. (nevekrol es helyekrol inkabb majd szoban) Vasarnap kulonosen hianyzott a gyulekezet, szinte biztos vagyok benne, hogy sokan imadkoznak ertunk. Itt most

(ez a bejegyzés nagypéntek estéjén lett elkezdve) Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott vette a kenyeret, és hálákat adva megtörte. Azon az éjszakán, amikor a szárnyai alatt felnőtt tanítványok örömmámorban úszva, hogy új király van születőben, szóval akkor már az egyiknek a szívét behálózta a Pusztító. Jézus pedig így elárulva, mégis hálákat adott. Ezen a napon én is hálát adtam, mert megtört a 47 napos böjt. Érdekes volt újra húst enni. A hétvége kellemesen telt, pihenés, szolgálat, barátok, minden kellemes arányban elosztva a 4 napban. Húsvét hétfőn kora reggel Anyuékkal felkerekedtünk, és lementünk Síkfőkútra, a családi rezidenciára, ahova jöttek Robiék, és Krisztiék is. Sajnos eléggé szét vagyunk szórva az országban ahhoz, hogy sűrűn találkozzunk. De amit lehetett, mindent kihoztunk a napból, sokat beszélgettünk, meg nagyokat nevettünk. Anyuéknak ez mindig főfőfő ünnep, ha együtt láthatnak bennünket. Szerintem büszkék ránk, és persze mi is azok vagyunk rájuk!!! :-) K

http://indavideo.hu/video/Boeing_737_lezuhan Jövő hét csütörtökön ilyen géppel utazok… ;-D

Van itt kb 1 km-re tőlünk egy nagyon jó kis hely, ami törzshelyem lesz. parkos környezet, kellemes fényviszonyok, és nyugalom. Amire most nagyon nagy szükségem van :-) Most, hogy berobbant a nyár, elővettem a kerót (by KT) és jókat bringázok. Ma este Kelsey-vel. Jót beszélgettünk, egy limonádé mellett, és megegyeztünk, hogy a 40 napos böjt végeztével eljövünk, és eszünk-iszunk valami jó nagyot. Erre mi mást is lehet mondani?!? Csak ÁMMEN-t. http://www.obol.hu/obol2.html

http://webcast.tv2.hu/dynamic/f.html?video_id=392998 Biztosan sok tvnéző megkönnyebbült, látva a fenti bejátszást, hogy nem őrült itt meg senki, csak hozza a kötelezőt. Köszönjük kedves Gordon, hogy tovább építed a szocccializmust, megspékelve a javak önmagadnak való kiosztásával. Húzzatok belet!

Sokszor meglepődöm azon, hogy milyen nehéz válaszokat kapni akkor, amikor igazán szorongatnak a kérdések. Az elmúlt hetekben pedig csak gyűltek, gyűltek… Meggyőződésem az, hogy sokszor az emberek a könnyebb utat  választják, azaz elmennek pszichológushoz, a lelkészükhöz, beülnek egy kávéházba egy jó baráttal. 2 perc alatt elhadarják a részleteket, aztán odaszegezik az embert a falhoz: Mit csináljak? Sokszor beleszaladtam én is abba a csapdába, hogy zökkenőmentes, és rutinos válaszokat adtam, jó tanácsokat, amik majd “megváltoztatják az életed”. Az az ember, akinek mindenre van egy válasza, az gyanús.  A nehezebb dolog megszülni, kiizzadni a válaszokat. A mai instant világ, azonnal oldódó problémákat akar csak ismerni, amiket egy gyors varázsigével elintézünk, egy jó nagy mosollyal nyugtázunk, és kipipálunk: ez is megvolt. Montaigne írja egy esszéjében a következőket: “Mert ha a szélzúgást nem akasztja a végtelen erdő, szétszórván a dühét elveszti az égi mezőkön. A dúlt lélek elme