Revbal blogja Büszkeség és Bali élet

Nagyjából 1.5 hónapja tettem fel egy számlálót a blogomra, ami figyeli, hogy a világ mely országaiból, és hányszor klikkeltek a blogomra, feltételezhetően olvasták el azt. Meglepően sok helyről érkezik jelentés. Vietnamtól Kanadáig, Erdély, Felvidék, Afganisztán mind ott van. Meg persze Szeged, Hajdúszoboszló, (szevasz Tibikém!!!) Budapest, Szentendre. Nem gondolom, hogy a vietnámi, rizsföldről hazaigyekvő biciklijét toló kis bácsika a falu egyetlen, számítógépével rendelkező netkávézójába beülve, munkában ellankadt kezeivel, az elnyűtt Vietnámi-Magyar szótárat bogarászva olvas egy Angliába szakadt magyarról... vagy lehet, de inkább gyanakszok Bélánkra, és Lillánkra, vagy épp Katira, akik most a banánpálmák tövében talán ezekben a percekben is egy mozgássérült kisgyereknek adnak esélyt egy élhetőbb élethez. Vagy Gábor, aki hegyet, halmot megmászva, éppen egy háború szaggatta országban próbál tudást adni, kultúrát teremteni... Vagy Endre, aki Haitin koordinálta a pusztulás után a menté

Ma egy idos angol nenivel beszelgettem. Kerdezte, hogy honnan erkeztem? Mondtam, hogy Magyarorszagrol. Kerdezte, hogy az hol van? Mondom, hogy Kozep-Europaban. Kerdezte, hogy Csehszlovakia kornyeke? Mondom, hogy pont alatta. Aztan elmeselte, hogy Ott nem volt, de Yugoszlaviaban igen. Aztan meselt, hogy atkeltek a csatornan hajoval, lakokocsikkal, stb. mentek, Franciaorszag, stb. Es mondta, hogy furcsa volt, hogy ott minden no fekete ruhaban jar. Mondtam, biztos a haboru miatt... Milyen haboru? Kerdezte... Mondom, hogy a legutobbi... Koszovo, Szerbia, ilyenek. Erre O. Ott akkor nem volt haboru. Ertem-mondom. Mikor voltak ott?-kerdem. 70-es evekben, mielott nyugdijba mentem.-mondja. Miert, hany eves teccik lenni?-kerdezem. 94. mondja. Aztan razenditettunk a Yellow Submarine-ra. ............hogy mik vannak?!??!

Ismet jelentkezem. Ha az eletemben zajlo dolgokat roviden kellene jellemeznem, akkor a "nyomas alatt" lenne a leg-megfelelobb meghatarozas. Nyomas alatt a kapcsolataimban, a hazassagomban, a penzugyeimben, a sajat, es masok elvarasaiban. Az idobeosztasban, a nyelvismeretben, a konfliktuskezelesben, a kommunikaciomban. Nemreg Adel hazajott otthonrol (kepzavar). 2 hetet volt otthon, hogy az ugyes-bajos dolgait, dolgainkat intezze. Meg most sem fogom fel igazan, hogy mit tett le azert, hogy engem "kovessen". Masok megjegyzeseibol, es sohajaibol erzem, hogy nagyon sokat. Sokszor feltor bennem az, hogy talan tul sokat. Marhogy aranytalanul tobb aldozatot hozott, mint en. Ez is nyomas. Meg az is, hogy a nem megfeleloen felalitott prioritasok miatt sok minden uszik. Sokaig a dolgokat hagytam csak "megtortenni", hogy majd alakul. Errol szeretnek a legjobban leszokni. Tudatosan tervezni, kivitelezni, a tanulsagokat levonni, rajta tartani az elmet a tavolinak tuno d