Revbal blogja Büszkeség és Bali élet

Vagyon Nem tiltom én meg neked ezzel, hogy vagyonod legyen, de el akarom érni azt, hogy félelem nélkül rendelkezz vele. Ezt csak egyetlen módon érheted el, ha meggyőzöd magad, hogy vagyon nélkül is boldogan tudsz majd élni, s ha a gazdagságot mindig úgy tekinted, mint mulékony valamit. Érzelmek "A mértéktelen harag esztelenséget szül." Hogy ez mennyire igaz, neked is tudnod kell, mivel van szolgád és ellenséged. Mindenféle személy ellen fellángol ez az érzelem. Épúgy születhetik szeretetből, mint gyűlöletből, épúgy komoly foglalkozás, mint játék és tréfa közben. Az nem számít, hogy mennyire jelentős okból támad, hanem az a döntő, hogy milyen lélekbe hull bele. Nem az a fontos ugyanígy, hogy milyen nagy a tűzcsóva, hanem az, hogy mibe esett bele. A szilárd testek ugyanis a legnagyobb tűzcsóvát sem fogadják be, viszont a száraz és gyulékony anyagok a szikrát is egészen a tűzvészig táplálják. Így van ez, Luciliusom, hogy a mértéktelen haragnak a vége őrültség és ezé

Tegyük fel, hogy adott egy reggel, ami úgy indul, hogy semmi sem akar sikerülni. 1 óra keresgélés után se' lett meg a kocsikulcs. Kimegyek, az autó szélvédőjén vár egy czetli: Tisztelt g.k. vezető! A mai nap folyamán az XXX-XXX rendszámú frsz-u  gépjármű kulcsait átadták a Bp. XI. ker. járőrei részére. Fáradjon be a Bp. XI. ker Rendőrkapitányságra azt átvenni. Tisztelettel: XI. ker Rendőrkapitányság járőrei. 2013.10.14. 21:35 Az a helyzet, hogy minden szituációnak két olvasata van. Ha nem ez történik, hanem a rosszabb, akkor én most egy hűlt helyen törhetem a fejem, hogy milyen hibát követtem el. Azt hiszem Isten mindig azon a nyelven beszél hozzánk, amit megértünk. Isten leült mellém, oldalba lökött, és most együtt nevet velem. Lehet jobb zárása egy hétnek? Nem! :-)  A rendőrkapitányságra gyalogolva észrevettem egy vak bácsit, aki letért a járdáról, és egy bozótos rész felé vette az irányt. Vadul szkennelt a fehér bottal, nekem meg megesett rajta a szíve

Repedt porcelán-hajnal, fémpor lepi a villamossín tövét. Belefogott egy élet, és kihajtott. Platóról szökött, tápnak vitték. Volna. Dobta levelét balra,  aztán jobbra. Próbálta felfelé. Arrébb egy platán araszol vagy negyven éve lassan a zajtól el. Egy beteg galamb kérésre nyitott szárnnyal repül az autósor között. A közöny előrenéz, és mereven fogja a kormányt. Életében az isten a pénz, a vallás a munka, az oltár a trikolor szemafor, a piros jelzi az értelem gátját, a sárga a miatyánk, az ámen a zöld. A hála hangja a felbúgó motor, az örömé a stroboszkóp, az elmúlás egy cigisdoboz. Van utas is néhol. De közöny csak megy-megy, oda, ahol mindennap ugyanaz történik. „Ezen a héten, a 2097, és 2150-es dolgozóink érdemelték ki a hét dolgozója díjat” –libben elő a főnök, és két ostyát ad a tövig kinyújtott nyelvekre. „Corpus Multi”- zárja le a rögtönzött ünnepséget, és sietve kiugrik az ablakon. Paleolit-pokol, predesztinált pazarlás purgatóriuma. Csacsogva dobált kacsók és műgyantában vég