Szabadulás a börtönből
Csepegő vízcseppek hangjára ébredt. Nem is ébredt igazán fel, csak egy pillanatra. Kinyitotta az egyik szemét, aztán mivel semmi különöset nem látott, sőt mondhatni egyáltalán semmit sem látott, hát lassan visszacsukta. Nem értette igazán és nem is érdekelte, hogy hova, vagy miként került, csak azt a csapot, vagy valamit, amiből jön az a víz, hát elzárhatná már végre valaki. Minden idegszálát ráállította arra, hogy kizárja az idegesítő hangot, de valahogy mintha ez a próbálkozás terelte volna rá még jobban a figyelmét a hangra ... a bosszantó az egészben az volt, hogy normális esetben észre sem vette volna, mondjuk egy forgalmas utcán, vagy piacon, a kofák és a morajló tömeg hangja mellett… kit érdekel egy vízcsepp hangja?!? Senki nem figyel fel rá. De itt és most persze szól. Mit szól! Dübög, üt. Még az is eszébe jutott, hogy rákiált, hátha az segít. És már meg is köszörülte a torkát, hogy erőt vegyen az alvásban letapadt hangszálain. De aztán letett róla, mert akkorra már a tu