Revbal blogja Büszkeség és Bali élet

Régi "igazság": "Kezdj el valakit tolvajnak nevezni, és azzá válik". Kezdj el szépen lassan átformálni egy embert, csepegtess el gondolatokat, híreket, információkat. Ha szóba jön valaki aki ellen akarod hangolni, csak nézz kicsit selytelmesen, picit ingasd a fejed, legyints mellé, és máris célt értél. Na ez nem azonnal hat, de ha eléggé előre látó vagy, éppen idejében fog beütni. Elég, ha egy ártalmatlan kérdést teszel fel Róla: -Te hallottál mostanában Róla? -Nem, nem miért? Ja, semmi... ha nem tudod, akkor inkább ne tőlem tudd meg. Fél, vagy inkább negyed-információkból rendesen logikai szálakat lehet összefűzni, és persze a legnagyobb izgalom akkor jön, ha szembesítéskor az illető a magyarázkodás iszapos mocsarában csak süllyed, és süllyed, és süllyed. A szívből indul ki minden élet.... ugyanakkor minden gonoszság is -mondja a zsoltáríró. A szavaimmal építhetek és rombolhatok másokat. Nincs olyan ember, aki ne esett volna bele ebbe a csapdába, magamat is beleért

Nem volt sok ideje gondolkodni, mert tudta, hogy minden perc számít. Tisztában volt azzal is, hogy bármennyire is szeretné hogy ne így legyen, de ez a három ember is vadászik. Talán még nem szereztek arról tudomást, hogy ő is ott lenne, mert ha így volna, akkor biztosan nem hagytak volna ilyen nyilvánvaló bizonyítékot ittjártukra. Normális esetben amúgy a dzsungel önmagától eltüntet minden nyomot. A buja növényzet mindent elfoglal, azt az ösvényt, amit ma vágott a bozótban, pár nap múlva új indák, és levelek növik be. A természet nem hagy légüres helyet. Így folytatta útját, követve az előtte haladók nyomait, vigyázva persze, hogy nehogy idő előtt utolérve őket, rájöjjenek, hogy követik őket. Hirtelen ütötte meg a fülét a gyors, és ütemes mély hang. Egy helikopter közeledett, pont a háta mögül. Egy jókora levél mögé rejtőzött, és onnan kémlelte az eget. Óvatossága csak megszokásból eredt, mert nincs az a szempár, aki abban a buja növénytakaróban kiszúrta volna, hogy ott van. Lélegzetvi