Vadászat 3.

Nem volt sok ideje gondolkodni, mert tudta, hogy minden perc számít. Tisztában volt azzal is, hogy bármennyire is szeretné hogy ne így legyen, de ez a három ember is vadászik. Talán még nem szereztek arról tudomást, hogy ő is ott lenne, mert ha így volna, akkor biztosan nem hagytak volna ilyen nyilvánvaló bizonyítékot ittjártukra. Normális esetben amúgy a dzsungel önmagától eltüntet minden nyomot. A buja növényzet mindent elfoglal, azt az ösvényt, amit ma vágott a bozótban, pár nap múlva új indák, és levelek növik be. A természet nem hagy légüres helyet. Így folytatta útját, követve az előtte haladók nyomait, vigyázva persze, hogy nehogy idő előtt utolérve őket, rájöjjenek, hogy követik őket. Hirtelen ütötte meg a fülét a gyors, és ütemes mély hang. Egy helikopter közeledett, pont a háta mögül. Egy jókora levél mögé rejtőzött, és onnan kémlelte az eget. Óvatossága csak megszokásból eredt, mert nincs az a szempár, aki abban a buja növénytakaróban kiszúrta volna, hogy ott van. Lélegzetvisszafojtva feküdt, és figyelt. Minden idegszálával a zajokra koncentrált. Nem kellett sok idő, hogy kiismerje a helikopter mozgását, és rájött, körözve keres. A hangja hol közeledett, hol távolodott. Egyre közelebb ért viszont. Mellényzsebéből elővette a távcsövét, és ott ahol a fák engedték látni az eget, a szemével kutatta a helikoptert. Tudta, hogy ha egy pillanatra is meglátja, az is elég lehet arra, hogy elég információt beszerezzen. A típusából és felségjelzéséből sok minden kiderülhet, Hány személyt szállíthat, van e fegyverzete, katonai, vagy magán-célú gépről van e szó? Egy süvöltő hang ütötte meg a fülét most, amit egy tompa robbanás követett, pont az ellenkező irányból. Tudta, hogy egy jelzőrakétát lőttek fel, hogy a helikopter megtalálja őket. A gép hangja rögtön megváltozott, és egyre közeledett. Nem felette szállt el pontosan, de egy pillanatra így is látta a gépet. Katonai gép, könnyű fegyverzettel, A két pilóta mögött 2 utassal. Hamarosan a levegő megtelt a lassan ereszkedő helikopter monoton hangjával, majd a hajtóművek lassan leálltak. Tudta, hogy nem távolabb, mint 800 méterre feltehetőleg egy tisztáson leszállt a gépmadár. Gyorsan elővette az elázott térképét, és a szemével rögtön meg is találta a tisztást. Ahogy gondolta, kb. 700 méterre előtte szállt le a gép. megjelölte ceruzájával a pontot. Gyors fejszámolást végzett, és hamar rájött, nem kevesebb mint 3 napja van, hogy elérje célját. És ha az előtte haladók most helikopterrel mennek tovább, azzal felbecsülhetetlen előnyre tesznek szert. Valami tervet kellett készítenie. Az első dolog, hogy megközelíti a tisztást, és felméri a terepet. Beássa magát, és megfigyeli a helyszínt. Érdekes módon felvillanyozta ez az ötlet, és a régen tanult rejtőzködési technikák most megelevenedtek. A vére megtelt adrenalinnal, a látása kitisztult, a hallása és érzékelése élesebb lett. Tudta kezelni. Nem hagyta, hogy elragadja az izgalom, és meggondolatlanságra kényszerítse. Nagyon tudatosan használta az elméjét, és a testét, és az előre kitervelt stratégia mentén haladva tört előre. Tudta, hogy a célhoz közeledve egyre halkabban, és körültekintően kell haladnia. Figyelmeztetnie kellett magát arra is, hogy a kialakult csőlátása is veszélybe sodorhatja. Ha nem figyel oda a dzsungel egyéb veszélyeire, könnyen rávetheti magát egy rejtőzködő vadállat, vagy egy őslakos. Éppen ezért most egy pillanatra megállt, leellenőrizte a felszerelését, a fegyverét. A térképen megkereste a tisztáshoz eső legközelebbi dombot, és egy kis ponttal megjelölte a térképen. Nem késlekedhetett tehát, ezért elindult a domb irányába. Úgy számolta, hogy egy órán belül odaér, ha tudja tartani a sebességét. Egy ideig az előtte haladók nyomán haladt tovább, aztán egy állatok által használt ösvényre tért, ami a domb irányába vezette. Nem félt attól, hogy bárkivel is találkozik, mert az ösvény az állatok inkább éjszaka használták. És egy alvó pumába sem botolhat, hiszen azok a közlekedőfolyosóktól tisztes távolságra vernek tanyát a nappali sziesztájukhoz. Hamarosan már szabad szemmel is látta a dombot. Óvatosan mászott fel, nehogy véletlenül észrevegyék. A hátizsákját egy közeli fa üregébe rejtette, és csak távcsövét, valamint fegyverét vette magához. A kulacsát maga mellé tette, és egy bokor tövébe hasalt. Ahogy gondolta, innen teljes rálátása volt az előtte elterülő tisztásra, ahol ott volt a helikopter, és körülötte beszélgető, tanakodó terepruhás férfiakkal. Nem hallotta őket, csak néhány hangfoszlányt hozott a szél irányába. Nevetgéltek. Mintha csak egy kerti-partin lettek volna. Ez neki viszont jót jelentett mert fogalmuk sem volt arról, hogy valaki figyelheti, vagy követheti őket, és így együtt meglehetősen amatőr csapat benyomását keltették. A hét ember közül egyiknek sem jutott eszébe, hogy valaki, vagy valami figyelheti őket. Vízhatlan zöldre festett fémdobozokat emeltek ki a helikopter belsejéből, és félkör alakban tették le őket a gép körül. A pilóták éppen a gép üzemanyag utántöltésével foglalatoskodtak, és az erre használatos kézi szivattyúval fejtették át a kerozint a gép külső tartályaiba. Addig a többi öt ember pakolt. Tudta, hogy kellő ideje lesz megfigyelni a táborozókat, mert azok már éjszakára rendezkednek be, és tábort vernek. Visszament tehát a hátizsákjához, és elővette belőle a reggelről megmaradt egyik sültet. Elfalatozta, de közben már az éjszakai megfigyelés részletein gondolkozott. Tudta, hogy közelebb kell kerülnie a táborhoz, ha több részletet meg akar tudni. Sőt mi több, be kell jutnia a táborba.