Revbal blogja Büszkeség és Bali élet

"Az áldozat öntudatlanul is megpróbálja, hogy támadójában az embert, méghozzá a „jó embert” lássa, mert ha meg tudja győzni magát arról, hogy a fogvatartója tulajdonképpen jó ember, akkor az a reménye is erősödik, hogy támadója, fogvatartója nem is fogja bántani őt. Így az áldozatok hajlamosak rá, hogy kisebbítsék támadójuk erőszakosságát, egyszersmind eltúlozzák annak kedves voltát, megpróbálják a szerencsétlen embert, az „áldozatot” látni benne, sőt arra is képesek, hogy önmagukat hibáztassák az elszenvedett bántalmazásért. Az áldozat gyűlölni kezdi azokat, akik megpróbálják kiszabadítani őt – túszejtéskor a rendőrséget, ha pedig valamelyik családtagja terrorizálta őt, akkor a segíteni próbáló ismerősöket vagy a pszichológust. Ez egyrészt a támadóval való „azonosulásnak” a következménye, másrészt pedig annak, hogy az áldozat fél feladni az ugyan rossz, de legalább stabil állapotát egy bizonytalan kimenetelű váltás kedvéért. Mivel a Stockholm-szindróma ilyenformán sokszor a menek

Reggel az iroda előtt Sándor elkapott... "Gyere, megyünk tárgyalni."-szólt az ukáz. Be az autóba, irány a reggeli csúcs. Aztán 2 óra múlva egy igen magas rangú tanácsadó irodájában 4-en körbeállva imádkoztunk. Budapestért. Pislogtam.... Itt egy talpig hívő ember, aki tényleg magas szintű kapcsolatokkal, döntéshozókkal van körbevéve. Ahogy beszélt, mintha egy dologra gondoltunk volna... Életet hozni Budapestre. Ő az Ő szintjén, én az én szintemen. Ha vannak hátborzongató dolgok, akkor ez az. Nagyon izgatott vagyok a jövővel kapcsolatban!!! Közben készülök a verőcei Ifi záró-partyra. A téma: "1 nap, ami megváltoztatta a világot!"  Fiatalok, akiknek csak egy szikra kell. Százhúsz fiatalt látok ugrálva, ünnepelve, táncolva nyitni egy új, átadott élet felé. Fiatalokat, akik megunták a közömbösséget, a langyosságot, és bele akarnak ugrani az elhívásukba. Akik nem félig, ímmel-ámmal vakarózva, hanem teljes mellszélességgel állnak ki Az Ügyért. Akik nem csak mennek az árr