Elkékülni, vigyázz, rajt!
Tegnap este a tévénkben az egyik szín szabadságra ment. Nyilván a képcső döglött be. Ütögettem, hátha javul, de nem. Közben figyeltem az amerikai főzőműsor sztárszakácsának kékeslilás fejét, ahogy pink nadrágjában pattog, és a béna kis tanítványainak éteren-túli színekben pompázó főztjét kóstolgatja. Egy neon-zöld színű levesbe szürcsölt éppen barackvirág színű ajkaival, majd kékes nyelvével egy türkizszín-rákot csalogatott ki, összeroppantott páncéljából. A kék szakács kék kezeivel teátrálisan csapkodott, ízetlennek, rágósnak nevezte az ételt, és a méregdrága fűszernövény, mégpedig a sáfrány túlzott használatát emlegette, illetve kifogásolta. Szerinte ezért lettek a rákok okkersárgák. (A tévém továbbra is kitartóan türkiz-rákokat villódzott) A szintén kék tanítvány idegességében sírógörcsöt kapott, és korall-zöld könnyeket eregetett. Kék arcát kék kezeibe temette, és kékségbe esetten sírt. Nagy a tét, mert a kék világban ma valakinek ki kell esni. Végül egy másik kék esett ki, aki rez