Tudtotokon kívűl...
Göcsörtös ujjaival hatalmas zsebében kotorászott. Megmarkolta kopott zsebóráját kicsit melengette a tenyerében, szájához emelte, rálehelt, majd ezüstös fedelét a felhúzó gomb megnyomásával kipattintotta. A másodpercmutató nélküli számlap nagy mutatója a kettesen, míg a kismutató a kilences fölött állt kicsivel. Nagyon fázott. Bal kezével a sapkája alá túrt, megigazítva torzonborz haját. Kezét egy kicsit ott tartotta, mert legalább a nagy prémsapka alatt meleg volt. Fülei vörösre voltak fagyva. Az aluljáró lépcsőjén aznap nagy volt a forgalom, de az elébe rakott műanyag tányéron ez annyira nem tükröződött vissza. „230”. Számolta újra. –No. – szólalt meg, és egy kissé meg is lepődött, mert nem volt mellette senki, aki hallhatta volna. Kettttttőőőszáááázzzharrrminccc- mondta, és belecsúsztatta az órás zsebébe. Hallotta amint a fémek összeverődnek. Szedelődzködni kezdett. Most hogy felállt, látszott igazán nagy termete, az óriási kabát alatt hatalmas vállai. Nadrágját leporolta, kabát