Revbal blogja Büszkeség és Bali élet

Tegnap este egy rendhagyó, és felejthetetlen házi-csoportunk volt Beniékkel. Nagy, öreg beszélgetés kerekedett ki a végén, örömökkel, harcokkal, jövőbeni tervekkel. Minőségi órák, minőségi emberekkel. Végig az járt a fejemben, hogy foglyok vagyunk. Foglyai egy olyan isteni elhívásnak, ami nem enged Bennünket. Valami olyannak, ami felülír minden eddigi elképzelést, álmot, önző célt, kisszerűséget, sérelmeket. Felülírja a korlátainkat, és falakat dönt le az életünkben. Pál ír a filippi gyülekezetnek: "Fogoly vagyok Krisztusért". Börtönben volt persze megint, de a rabsága nem a 4 cellafal volt, hanem maga Krisztus. Rabul ejtette az a szabadság, amit csak a Megváltó adhat. Vezetők, papok, egyszerű emberek, koldusok, vakok, sánták, bénák élete változott meg az Ő rabsága miatt. Ha ma megkérdeznék, hogy "rabok legyünk-e, vagy szabadok?" Akkor azt mondanám most már biztosan: Én maradnék rab.