Néha a probléma magoldókulcsa, egy újabb probléma.
Gimiben az egyik év végén bukásra álltam matekból. A matektanárom egyrészt hatalmas arc volt, másrészt szigorúan kegyetlen, és a saját szabályait sem volt hajlanó feláldozni, jófejsége oltárán. Következetes volt, na. Utolsó esélyként megengedte viszont, hogy csak Ő és a fizikatanár jelenlétében megírjak egy javító dolgozatot. Szigorú apám kezében pislákoló koraszülött voltam életem Taigetoszán. Nem sokat segített, hogy a tiszta ánégyesen, fekete talpas betűk, és számok mellé egy torokköszörülés, és hosszú, jelentőségteljes pillantás mellett odacsúsztatott egy újságospapírba csomagolt un.: "zöld-könyvet". Két keselyű ült velem szemben, végtelen türelemmel szemlélve stúdiumom agóniáját. Aztán valami isteni hang azt mondta belül: "kezdj el írni"! És írtam mindent, ami logikusnak, és illogikusnak tűnt. Számok, betűk koszinuszok, és párhuzamosok, amelyek a végtelenben találkoznak.(kacsint-kacsint) Na szóval leírtam én még a reggeli műzli receptjét is, csak ne lássák, ho