De
De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” /Pál levele a korinthusi gyülekezethez/ Itt ülök a gép fölött, és a tökéletes blogindító mondatra várok. De csak nem jön. És szinte hallom, ahogy az olvasó visszarepül az általános iskolai padba, és maga elé emeli ezt a bizonyos “nyelvtanilag és stilisztikailag” helytelen kétbetűs kis szót: “de” és megállapítja, hogy így, ebben a formában hiba volt elindítani ezt a mondatot. Aztán a tegnapi nap történései jutnak eszembe, a saját kis bénázásunk: -Délben egy kisebb csapat gyűlt össze a hely előtt, várva, hogy megjöjjön a tulaj, és kinyissa nekünk az ajtót. DE az ajtó már régen nyitva volt, csak le kellett volna nyomni a kilincset. Miközben mi frusztrálódunk, Isten valahogy nem esik kétségbe a hibáinkon. Nem csalódik bennünk, és nem tolja félre a tervét velünk, csak mert tökéletlenek vagyunk. Nem csak, hogy a bűnbeesésünkkor volt ott, de a kereszthalált is, -ami a tökéle