Bizonyítékok mindenütt
Tegnap este együtt ünnepelte az egységet három gyülekezet egy budai lakásban. Nem voltak hangzatos szónoklatok, vagy hatalmas fogadkozások, csak felszabadult beszélgetés örömökről, nehézségekről. Olyan alkalom volt, aminek a hatása nem azonnal, de biztosan érezhető lesz Budapesten. Az úton hazafelé még sokat beszélgettünk Bettivel, meg egy darabon Adinával. Egy igazi isteni atomszférával átitatott este után arra érkeztünk haza, hogy a konyhaablak tárva nyitva és a lakásunk fel van forgatva. Amíg Budapestért imádkoztunk, két betörő járt a lakásunkban. Aki ismer, talán tudja, hogy nem vagyok érzelmi inkontinens, és tudom tűrtőztetni magam, (legalábbis szeretném így gondolni) de amit akkor éreztem, ahogy realizáltam a helyzetet, az kontrollálhatatlan volt. Egyszerre tehetetlen düh, félelem, és mérhetetlen szomorúságot éreztem. Elővettem a telefonomat, tárcsáztam a rendőrséget, akik ki is küldtek egy nyomozót, és egy nyomrögzítőt. És a betörés bizonyítékai mindenűtt nyomot hagytak. A kony