Bizonyítékok mindenütt

Tegnap este együtt ünnepelte az egységet három gyülekezet egy budai lakásban. Nem voltak hangzatos szónoklatok, vagy hatalmas fogadkozások, csak felszabadult beszélgetés örömökről, nehézségekről. Olyan alkalom volt, aminek a hatása nem azonnal, de biztosan érezhető lesz Budapesten. Az úton hazafelé még sokat beszélgettünk Bettivel, meg egy darabon Adinával. Egy igazi isteni atomszférával átitatott este után arra érkeztünk haza, hogy a konyhaablak tárva nyitva és a lakásunk fel van forgatva. Amíg Budapestért imádkoztunk, két betörő járt a lakásunkban. Aki ismer, talán tudja, hogy nem vagyok érzelmi inkontinens, és tudom tűrtőztetni magam, (legalábbis szeretném így gondolni) de amit akkor éreztem, ahogy realizáltam a helyzetet, az kontrollálhatatlan volt. Egyszerre tehetetlen düh, félelem, és mérhetetlen szomorúságot éreztem. Elővettem a telefonomat, tárcsáztam a rendőrséget, akik ki is küldtek egy nyomozót, és egy nyomrögzítőt. És a betörés bizonyítékai mindenűtt nyomot hagytak. A konyhaablakból beborított törött virágcserépből kiömlő földet széthordták az egész lakásban. Nyomok a padlón, az iratainkon, a ruháinkon, a ledobált könyv kemény fedelén. Bizonyítékok mindenütt. Az elkövetők pedig az értékeinkkel valahol kint az utcán. Hajnal ötre, hogy visszaértem a Rendőrségről, Betti nagyjából összekapta a lakást. Valahogy visszazártam a befeszített konyhaablakot, és befeküdtünk az ágyunkba, aminek az ágyneműhuzatát kicseréltük. Betti átkarolt, és ahogy szoktunk, elkezdett imádkozni. Hálát adott a két megmaradt kedves ékszeréért, amit még édesanyjától kapott. Amikor befejezte, én egy mukkanást nem tudtam mondani. Én ma nem imádkozom. Talán hajnalodott, mire valahogy el tudtam aludni. Csak és kizárólag a betörők jelenlétét éreztem. Aztán ahogy visszapörgettem a tegnap este eseményeit a fejemben, egy apró, szinte jelentéktelen dolog ugrott be. Éjfélkor hívtam a Rendőrséget, és miközben beszéltünk, egy értesítés érkezett a telefonomra: "Korábban előrendelt zenei albuma megérkezett". És ma reggel a totális depresszióban és egy kád vízben feküdve, elkezdtem hallgatni az első dalt: "Here as in Heaven" "Úgy, mint a mennyben is" Innen üzenem az elkövetőknek, és a valódi elkövetőnek: MÉG ÁLLUNK! 

The atmosphere is changing now
For the spirit of the Lord is here
The evidence is all around
That the spirit of the Lord is here

Az atmoszféra most megváltozik
Ahogy Isten Szelleme itt van köztünk
Bizonyítékok mindenütt
Hogy Ő itt van köztünk