Toszkán emlék
A reggeliért a sorban a pénztárnál ütött meg az emlék. Két éve, Toszkánában egy hétig élvezhettük az aktív nyugalmat. Soriano Nel Cimino zegzugos kis utcáit már a második napon kiismertük. A Hotel ablakban varázslatos táj terült előttünk el. És mivel a kis szobában volt konyha-sarok, hát eldöntöttük, hogy főzünk magunknak. A kis faluban nem volt bevásárlóközpont, de egymást érték a helyi kis üzletek. Hentes-csemege-zöldséges. Ahogy a hentesnél állunk a sorban, a 10 deka érlelt sonkáért, hirtelen elfogy előlünk az embersor és ott találjuk magunkat szemközt olaszul nem-tudóként egy csak olaszul tudóval. Próbálunk mindent mutatni, Ő pedig mosolyogva, természetesen nagy gesztikulálással és annál hangosabban rakja a szeleteket a papírra. De ahogy leméri, már veszi mellé le a polcról a paradicsomszószt, forgatja, emelgeti, újjaival O betűt formálva mutatja: ez illeni fog hozzá. A budapesti taposómalomból szabadult lelkünknek ismerős hanglejtés szólal meg mögöttünk; egy idősebb asszony, nag