Végszavak
Januártól újra a munkakeresők cipőjében járom az állásinterjúkat, de addig is, amíg nincs stabil munka, alkalmilag bevállaltam egy színpaddíszítő munkát. Általában két színdarab közt kell átrendezni a fekete parkettet, ami sokszor éjszakai műszakot jelent. Előadás végén nekilát tíz-tizenöt ember szétszedni a díszletet, majd másnap reggel a következő stáb összerakja az új hátteret. Cipekedős munka, de közben van lehetőségem gondolkodni és tervezgetni. Pár napja valaki lebetegedett és be kellett ugrani egy előadásra, ahol ezúttal nem a színpadi elemek szétszedése volt a feladat, hanem a színpad mögötti háttérmunka. Amíg a nézőtéren az emberek kikapcsolódtak és élvezték a darabot, a színészek fel s alá szaladgáltak, mi a háttérben, tizenöten azon dolgoztunk, hogy a színpadi váltások gördülékenyen menjenek. Kastélyjelenet, kolostor-, kertjelenet váltogatta egymást a színészek pedig felénk, a backstage felé futottak ki, hogy átöltözzenek, vagy belépjenek az újabb jelenetbe. Az én egyik