Masodik alkalommal voltam most szombaton Birmingham-ben. Kivalo stabbal, egy forgalmas setaloutcan megallva, szorolapoztunk, es beszelgettunk az emberekkel. Voltak, akik nagyon kedvesen meghallgattak bennunket, es erdeklodtek, es persze olyanok is, akik tovabbmentek. A varos egy nagy kavargo szines embertomeg, mindenfele alakkal, abszolut megkulonboztetheto naciokkal, embertipusokkal. Vannak az alacsony kis azsiaiak, akik csapatokban mozogva fenykepeztetik magukat, meg a nagydarab torok, afgan muzulmanok, hosszu pizsamaban, nagy csapat gyerekkel, feleseggel a nyomukban, akik mindig nagyon morcosan neznek. mindenkire, es mindenre. Az egyik megallt elottem, es hangosan utasitott, hogy "menjek innen". En meg a szemebe nezve csak annyit kerdeztem, hogy "Miert?" Ez a keresztkerdes teljesen felorolhette a logikai megoldo kepesseget, mert nem nagyon jutott szohoz... Aztan neztunk meg egy par masodpercig farkasszemet, en le-le pillantottam az allcsucsara, es a biztonsag