1000 féle ember

Nagyjából 1.5 hónapja tettem fel egy számlálót a blogomra, ami figyeli, hogy a világ mely országaiból, és hányszor klikkeltek a blogomra, feltételezhetően olvasták el azt. Meglepően sok helyről érkezik jelentés. Vietnamtól Kanadáig, Erdély, Felvidék, Afganisztán mind ott van. Meg persze Szeged, Hajdúszoboszló, (szevasz Tibikém!!!) Budapest, Szentendre.

Nem gondolom, hogy a vietnámi, rizsföldről hazaigyekvő biciklijét toló kis bácsika a falu egyetlen, számítógépével rendelkező netkávézójába beülve, munkában ellankadt kezeivel, az elnyűtt Vietnámi-Magyar szótárat bogarászva olvas egy Angliába szakadt magyarról... vagy lehet, de inkább gyanakszok Bélánkra, és Lillánkra, vagy épp Katira, akik most a banánpálmák tövében talán ezekben a percekben is egy mozgássérült kisgyereknek adnak esélyt egy élhetőbb élethez. Vagy Gábor, aki hegyet, halmot megmászva, éppen egy háború szaggatta országban próbál tudást adni, kultúrát teremteni... Vagy Endre, aki Haitin koordinálta a pusztulás után a mentéshez szükséges eszközt, csapatot, élelmet, ivóvizet, és feltehetően az Ő vállain is nyugszanak majd egy új, biztonságos árvaház tartóoszlopai. Vagy unokatesómék Amerikában, akik gyönyörű gyerkőceiket tanítják éppen a szintén gyönyörű, ámbár nehéz anyanyelvre, a magyarra. Vagy Sanyi, aki kitudja hol, talán egy őserdő közepén, vagy egy repülőtér unalmas várójában várva a csatlakozást, vagy talán a washingtoni Fehér Ház várótermében, olvas. Talán Toma Bruxelles-ben klikkelt, miközben repülőgépek ezreit irányítja... De lehet, hogy egy szentendrei lakás dolgozószobájában olvasnak, rólam, tőlem.

És még sorolhatnám... hogy hány, meg hány helyre eljuthat egy üzenet..... És milyen furcsa, hogy minden olvasáskor egy szeletet megismernek belőlem. Még érdekesebb viszont, hogy az, ami vagyok, nagyrészt rajtuk, rajtatok is múlott. Mind hozzáadtatok valamit az életemhez. Nem kicsit, nagyon. És akkor megfogalmazódik bennem. Nem vagyok egyedül. Mert bármerre indulok el a világban, ismerősökbe botlok.

És amikor újra együtt, élőben beszélgethetünk, már nem csak "ennyit" láthattok belőlem, hanem talán többet is. Addig is klikkeljetek rám, és olvassatok. Ha meglesz az ezredik olvasóm, bontunk egy virtuális pezsgőt, és ünneplünk. Jó?