ujra, es ujra

Ismet jelentkezem.

Ha az eletemben zajlo dolgokat roviden kellene jellemeznem, akkor a "nyomas alatt" lenne a leg-megfelelobb meghatarozas. Nyomas alatt a kapcsolataimban, a hazassagomban, a penzugyeimben, a sajat, es masok elvarasaiban. Az idobeosztasban, a nyelvismeretben, a konfliktuskezelesben, a kommunikaciomban.

Nemreg Adel hazajott otthonrol (kepzavar). 2 hetet volt otthon, hogy az ugyes-bajos dolgait, dolgainkat intezze. Meg most sem fogom fel igazan, hogy mit tett le azert, hogy engem "kovessen". Masok megjegyzeseibol, es sohajaibol erzem, hogy nagyon sokat. Sokszor feltor bennem az, hogy talan tul sokat. Marhogy aranytalanul tobb aldozatot hozott, mint en. Ez is nyomas. Meg az is, hogy a nem megfeleloen felalitott prioritasok miatt sok minden uszik. Sokaig a dolgokat hagytam csak "megtortenni", hogy majd alakul. Errol szeretnek a legjobban leszokni. Tudatosan tervezni, kivitelezni, a tanulsagokat levonni, rajta tartani az elmet a tavolinak tuno dolgokon is.

Sokat mondom magamnak, hogy a dobozon kivuli eletet kell elni, arra kell torekedni, hogy ne zarjon be semmi... hogy az eletemet Isten kezebe teljesen le tudjam tenni, es ne azt kelljen mondani Neki, hogy "nezd, ezek a korlataim, eddig erek el, tovabb ne akarj vinni".

De.

Addig nem fog ram epiteni Isten, amig nem latja, hogy az alap mennyire terhelheto. mert bizony az eletem epitmenye, es annak nagysaga, egyenesen aranyos az alap terhelhetosegevel. Az alap "epitese" mindig asassal indul. Az asas soran pedig kifordulnak reg eltemetett dolgok, amikkel valamit kell kezdeni. Ha a markologep kifordit egy reg elfelejtett masodik vilaghaborus bombat, akkor bizony egy ideig le kell zarni a teruletet, hatastalanitani, es elszallitani. Ilyen bombakbol most egy par elokerult. Egy helyet tudok, ahol jo helyen van. A profi tuzszeresz kezeben.

Varom a megoldasokat, az elkovetkezo honapok szabadsagat, a lezart fejezeteket, es a tiszta lapok nyitasat.

Varok a szabadulasra... Aztan egyszer csak Isten oda lep mellem, a lathato ellenseg fole mutat, es akkor kezdenek el derengeni a hegygerincen felsorakozott tuzes szekerek, a felszabadito mennyei sereggel. Huhh. Vegig ott voltak. Enekelni Pal apostolkent a bortonben, es a lehullo bilincsektol szabadon, a nyitott ajton at tavozni. Davidkent dardat lopni a Sauloktol, es Nehemiaskent varfalat almodni, nagy, sulyos kapukkal, a varfalon belul pezsgo elettel. Samuelkent meglatni a legkisebb-ben a kiralyi vezetoket, es megkenni oket, meg ha mindenki legyint is rajuk... "ez csak egy kolyok". Peterkent megerinteni hittel a betegeket, Janoskent Jezus kebelere hajolni, Mozeskent vizet fakasztani. Danielkent kieheztetett oroszlanokat simogatni, Fulopkent elragadtatni az evangelium erejetol.

Ez kiprobalt elet nelkul nem megy. Nem adjak konnyen a felhatalmazast. A nepdal azt mondja: Aki dudas akar lenni, pokolra kell annak menni, ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudat fujni. Tiszta uzenet. Ha valamit akarsz, es meg akarod valositani, sokszor a poklot is meg kell jarnod. Jezus is megjarta a halala utan... azota van tovestul kitepve mindket ajtaja.

na ezek jarnak a fejemben ujra, es ujra.