Revbal blogja Büszkeség és Bali élet

Péntek-szombat-vasárnap hosszú hétvége. Pénteken szokás szerint délután 1 körül kezdtük el a pakolást. indulás Birmingham-be, hang-, fény-, színpadtechnikával. Egy egész stáb dolgozik azon, hogy az este fél nyolcra érkező emberek, a legjobb hang, fény, és média-technikát kapják. Egy jól kormányzott hadsereg benyomását keltheti a maroknyi csapat. Mindenki tartja magát az időbeosztáshoz, és így 17.30-ra már a hang, és fények működnek, és kezdődhet a zenekari beállás. A zenészek fegyelmezetten viselkednek, nincsenek önmegvalósító gitárszólóparádék, vagy félórás teketória a dob körül. Az alkalom, vagy "előadás", pontban 19:30-kor kezdődik. Introvideó, majd kezdődik a dicséret. 4 dal, közben videóhirdetés, gyüjtés. Én a hangtechnikát kezeltem. A színpad-managerrel szoros kapcsolatban kell lenni, aki percről-percre nyomon követi az események folyását, cserébe mindenért ő felel. Szóval megy a gépezet. Aztán felmegy a színpadra a vendégszolgáló, és elkezd beszélni. Amikor befejezi, l

Esterházy Péter előadását hallgattam. Adél ajánlotta, hát megnéztem, meghallgattam. A szavak erejéről beszél. Legalább is én így értem. Merthogy meghagyja a szabadságot, hogy úgy értsem ahogy akarom. " A jó mondat önmagában még semmi, illetve úgy minden, hogy alig valami."-mondta. -Hmm-mondtam Én... Tehát önmagában a szavak, jól összerakva, még nem alkotnak jó mondatot. A jó mondatok, mindig az aktuális környezetben válnak jó mondattá. És tegnap jött az Evangélium. Az aktuális mondataival. És arról beszélt, hogy mikor ha nem most, és ki, ha nem te?!?!?! És akkor rájöttem, hogy ebben van az erő. Az embereknek, az aktuális környezetben, aktuális, jó mondatok kellenek. Nem mézédesen, cirádásan megalkotott kánaáni szavak összessége, valami fennkölt zsoltáros-zsolozsmás, szenvedő-szűzmária-arcú, világfájdalom... Hanem talán jókedvű, felemelő, előremutató, ami akarja, és engedi, hogy szintet lépj. Nekem ez az Evangéium, az örömüzenet, a jó hír. én így olvasom. valaki meg máshogy.