Revbal blogja Büszkeség és Bali élet

Nézem az internetes képeket, videókat. Sajnos távolról. Az a  borzasztó fekélyes vörös sár mindenütt. Lemoshatatlan, fékezhetetlen.A helyi lakosok rémületét, haragját, lemondó tekinteteit. A segítő szakembereket, a civileket, a felajánlásokat, és persze a sajtó munkatársait, az ország vezetőit. Egy mondat visszhangzik a fejemben: HA   megalázza magát  népem, amelyet az én nevemről neveznek, HA imádkoznak, keresik az én orcámat,  AKKOR  ... megbocsátom vétküket, és  meggyógyítom  országukat.   Az "akkor"-ok mindig csak a "ha" után jönnek. És lehetne mondani, hogy HA itt most Magyarországon óriási sírás-rívásba, meg patakzó önmarcangolásba fognánk, AKKOR... mert valahol azt olvastam, hogy a keresztényeknek "bánkódniuk" kellene Isten előtt. És szinte hangosan kérdeztem az előttem elterülő soroktól: Mert? Miért lenne az jó egy kereszténynek, ha dülöngélő, depressziós ajvékolásba fogna? És mitől lenne jobb a környezetének? "Én abban a böjtben lelem öröm

Nagy meglepetésemre, amikor megnyitottam a blogomat, az olvasószámlálóban ez a szám fogadott. Amióta számon tartom az olvasóimat (és ahogy egy részben írtam is, hogy nekem ez a műfaj kétirányú kommunikáció is),  egyre inkább felelősséget érzek aziránt is, hogy a kommunikáció fennmaradjon. 2222 lehetőség, hogy megértsenek, hogy átadhassak valamit magamból. Készül egy Ghánai körkép, és egy kis ízelítő az Academy életéből. Előre hát, vitorlákat fel!