Kolontár
Nézem az internetes képeket, videókat. Sajnos távolról. Az a borzasztó fekélyes vörös sár mindenütt. Lemoshatatlan, fékezhetetlen.A helyi lakosok rémületét, haragját, lemondó tekinteteit. A segítő szakembereket, a civileket, a felajánlásokat, és persze a sajtó munkatársait, az ország vezetőit.
Egy mondat visszhangzik a fejemben: HA megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, HA imádkoznak, keresik az én orcámat, AKKOR ...megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat.
Az "akkor"-ok mindig csak a "ha" után jönnek. És lehetne mondani, hogy HA itt most Magyarországon óriási sírás-rívásba, meg patakzó önmarcangolásba fognánk, AKKOR... mert valahol azt olvastam, hogy a keresztényeknek "bánkódniuk" kellene Isten előtt. És szinte hangosan kérdeztem az előttem elterülő soroktól: Mert? Miért lenne az jó egy kereszténynek, ha dülöngélő, depressziós ajvékolásba fogna? És mitől lenne jobb a környezetének? "Én abban a böjtben lelem örömömet, ahol eloldod az igát, és feloldod a bilincseket." Az a böjt, ahol nevetnek, és bíztatnak, felszabadítanak, na az az Istennek tetsző. Persze ez lehet hogy csak az ÉN, és ismétlem az én véleményem... hogy a "megalázza magát" dolog ott kezdődik, hogy odamész, megfogod a lapátot, teletöltöd a kosaradat, és odaadod annak, aki szükségben van. Megállsz egy pillanatra, kiszámolod, és hitből megteszed, persze örömmel, hogy adhatsz, mert van miből. A munkában meglankadt kezeket erősíted, a szíveket bátorítod. A keresztények megalázkodása, imádsága, és Istenkeresése minden esetben cselekvő hittel kell hogy párosuljon, mert anélkül csak az a bizonyos pengő érc, meg cimbalom. És HA a keresztények elkezdenek így viselkedni, AKKOR... már elindult a gyógyulás. Persze a sár, meg a mocsok még ott van, de van amit odavittek ellensúlyként az emberek szívébe, és azt úgy hívják, hogy Hit, meg Remény, meg úgy hogy Szeretet.
Egy mondat visszhangzik a fejemben: HA megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, HA imádkoznak, keresik az én orcámat, AKKOR ...megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat.
Az "akkor"-ok mindig csak a "ha" után jönnek. És lehetne mondani, hogy HA itt most Magyarországon óriási sírás-rívásba, meg patakzó önmarcangolásba fognánk, AKKOR... mert valahol azt olvastam, hogy a keresztényeknek "bánkódniuk" kellene Isten előtt. És szinte hangosan kérdeztem az előttem elterülő soroktól: Mert? Miért lenne az jó egy kereszténynek, ha dülöngélő, depressziós ajvékolásba fogna? És mitől lenne jobb a környezetének? "Én abban a böjtben lelem örömömet, ahol eloldod az igát, és feloldod a bilincseket." Az a böjt, ahol nevetnek, és bíztatnak, felszabadítanak, na az az Istennek tetsző. Persze ez lehet hogy csak az ÉN, és ismétlem az én véleményem... hogy a "megalázza magát" dolog ott kezdődik, hogy odamész, megfogod a lapátot, teletöltöd a kosaradat, és odaadod annak, aki szükségben van. Megállsz egy pillanatra, kiszámolod, és hitből megteszed, persze örömmel, hogy adhatsz, mert van miből. A munkában meglankadt kezeket erősíted, a szíveket bátorítod. A keresztények megalázkodása, imádsága, és Istenkeresése minden esetben cselekvő hittel kell hogy párosuljon, mert anélkül csak az a bizonyos pengő érc, meg cimbalom. És HA a keresztények elkezdenek így viselkedni, AKKOR... már elindult a gyógyulás. Persze a sár, meg a mocsok még ott van, de van amit odavittek ellensúlyként az emberek szívébe, és azt úgy hívják, hogy Hit, meg Remény, meg úgy hogy Szeretet.
HA elolvastad ezt, AKKOR gondold végig. :-D
Ja.. hétfőn este érkezem BUDAPEST!!!!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése