Revbal blogja Büszkeség és Bali élet

Írhatnék arról, hogy milyen izgalommal indultunk ki a Liszt Ferencre (tessék megszokni, már nem Ferihegy) hogy felvegyük a 12 fős orvoscsoportot, aztán konstatáljuk, hogy 1 órával elnéztük az érkezést, hál' Istennek a mi javunkra. Írhatnék arról, hogy csodával határos módon, 6 nagy ládányi gyógyszerrel simán átmentünk a határon, hogy aztán átérve, az Ukrán oldalon 200 m után 10.000 Ft.-ra megvágjon a korrupt rendőr, vagy arról, hogy milyen volt 6 amerikaival szlalomozni a ködös munkácsi utakon, kerülgetve az óriási gödröket. Írhatnék arról, hogy milyen szeretettel fogadtak minket Jancsiék, és fenséges finomságokkal halmoztak el bennünket... Aztán írhatnék a koránkelésről, és arról hogy Endrével reggelente egy óriási bevásárlókocsinyi élelemmel tértünk vissza, hogy mindenkinek legyen mindene. Írhatnék arról, hogy minden nap szinte emberfeletti erővel láttunk el olyan roma embereket, akiket talán életükben először látott orvos. Liliről, aki 2 hónapja égett meg, a testének nagy rés

Mindene belesüppedt az éjszakai, elhagyatott, kihalt lakótelepi régi buszpályaudvar betonos csendjébe. Lassan, ütemesen vette a levegőt, de nem arra figyelt. Keresett valami értékelhető illatot, hangot, zajt, vagy talán egy érintést. Nyitottan, megadóan. Egy egér surrant, valahol arrébb pedig egy vonat zúgott ritmusos hullámokkal. Nem volt idő, mert nem kellett hogy legyen. Voltak viszont óperenciás-tengerek, sötét tomboló viharok, rajtuk lélekvesztő bárkán tanítványok, üvöltő kétségbeesett alakok, magukból kifordultan, dermedten vacogóan, és egy alak, aki világító neon-zöld köpenyben sétál a vízen. Minden egyszerre történt, lassan, módszeresen. Valami születőben volt, és rögtön meghalóban. Így, ezen morfondírozott, amikor megállt a tekintete egy pontban. Egy lecsukódó szempárt figyelt, amik lassan álomra hívták gazdájukat. Ott akkor valami nem a megszokott rendben történt. Mosolygott. Ki tudja mióta először, őszintén.

"A képzeletáramkör úgy van kialakítva, hogy a legminimálisabb ingerre is reagáljon. A könyvek alapvetően huszonhat fonetikai jelből, tíz számjegyből és körülbelül nyolc írásjelből állnak - az emberek pedig megnézik ezeket, és látják maguk előtt a Vezúv kitörését vagy a waterloo-i csatát." " Avégből születtünk erre a világra, hogy lopjuk a napot. Nehogy elhiggyék az ellenkezőjét!" " Azt hiszik, az arabok ostobák? Hiszen tőlük kaptuk a számainkat! Próbáljanak csak meg elosztani egymással két nagy római számot." " A háborús történetek elmesélésének egyik leghatásosabb módja az, hogy nem meséljük el. A civilek ilyenkor kénytelenek mindenféle hőstetteket elképzelni." " Még a legegyszerűbb viccek is apró félelmeken alapulnak, mint például a "Mi az a fehér a madárszarban?" kérdés. Akinek felteszik ezt a kérdést, egy pillanatra berezel, hogy valami hülyeséget válaszol - mint amikor felszólították az iskolában. Amikor viszont meghallja

Adott egy helyzet, hogy Én, A Mészárosillés, meg a Jonatán beül, beszélget megisz sört. A megálló felé még egy jó gyros. A gyrost megismétli, mert jó az érték/ár arány.Önmagában jó este, jólérzés, nagy dumák, mi-egyéb. Majd felül a villamosra, ami az utolsó. Wesselényi utca. Nincs bérlet, van jegy. Lyukaszt habozás nélkül. Jegy perforál, dátum rásütve... Majd ebben a pillanatban hangosbemondó a villamoson: "A villamos a Blaha Lujza térig közlekedik" 324 méter villamosozás után dönthetek, hogy elvillamosozok a garázsba, ahol a "villamos is aluszik", vagy keresek egy éjszakai buszjáratot. Nem. irány gyalog.... Menet közben fejben kiókumláltam, hogy Charles Simonyi magyar űrturista is olcsóbban kerülte meg a földet naponta tízszer kilométer-arányosan mint én. Bátran mondhatom, hogy ezzel jelenleg tartom az eddig fizetett legdrágább utazásom rekordját a tegnapi naptól.Hát így megy ez...