Revbal blogja Büszkeség és Bali élet

Van amikor annyira elhatalmasodik itt az irónia, hogy úgy hiszem a város így próbál felvinnyantani tudat alatti kínjában a nyomorúságon. Ilyen ironikus amikor egy 20 év körüli fiatal srác pólóján a "nyugdíjas vagyok, oldd meg magad" feliratot látom. Vagy amikor fejjel lefordított szemeteskonténerek mellett tonnaszám gyűlik a szemét.  Vagy amikor egy szeszes-italboltnak a "Mindenható Isten" nevet adják. Ilyen ironikus hangulatban talált meg egy kissrác tekintete a dugóban előttünk álló busz hátsó nyitott ajtajában csüggve. Elkezdett szuggerálni a szemével. Ez önmagában itt nem meglepő. Egy ilyen úton minden percben kopogtat valaki az autó ablakán, egy pár fillérért cserébe letörölné a szélvédőt egy végtelenül mocskos ronggyal, vagy épp szeretne eladni neked valamit: autókormány-huzat, és zseblámpa, kibontott-kiporciózott gyógyszer, vagy patkányméreg, esetleg felfújhatós ugrálóvár, mittudomén... mindent. Na ott volt az a gyerek. Elkezdte mutogatni nekünk, hogy a mögöt

Ákos barátommal csetelek, és rákérdezett hogy mi a szitu itt kint Haitin. Mondom neki, majd írok beszámolót a blogomon. Merthogy van blogom. Írom neki a címet: www.revbal.blogspot.com. Írja: "káosz/téboly". Na hogy így ráérezni valamire többezer km távolságból?!?!! :-D :-D De ha Ákos, akkor először Kárpátalja.  Orvoscsoport, több száz rászoruló, és beteg ember, volt hogy a kisbusz csomagtartóját alakítottuk át "rendelőnek", volt hogy egy gyülekezet házában kaptunk helyet. A célcsoport viszont mindenhol ugyanaz:  beteg emberek. Olyanok, akiket igazi orvos talán pár alkalommal látott életükben, akkor is horribilis kezelési összegekért. Mindez pár kilométerre a magyar határtól. A csapatot 3 nemzet alkotta: Észak-Karolinai orvosok, ápolók, logisztikusok A munkácsi roma-gyülekezet tagjai, és a Baptista Szeretetszolgálat munkatársai, és önkéntesei. Koordinátorok, logisztikusok, gépjárművezetők, önkéntes tolmácsok. És külön ki kell emelnem Erikát, aki nem csak szakácskod