Revbal blogja Büszkeség és Bali élet

Loccsanó lecsószaft, népszava. A gázon koppan a tojás, a lobbanó víz megnyalja a lepattant lábos zománcát. Szisszen az áthevült vas Hűvös hajnal hente macskát mocorgat málló vakolat vakfoltjait vakargatva. Görcsös gyomor kávéval lazul savasan. A folyosó doh-melegében egy lusta béka flottyan arrébb. "A termeszek lassan eleszik a házat."-dünnyögi valaki. Az aládúcolt veranda korhadó fái könyörögnek. Frottír zoknis papucs surran, mélybarna linóleumon. Semmi becsönget egy lakásba, és egy pohár vizet kér. Azzal küldi le a nyugtatót. Ettől egész nap semmit fog érezni. Már jobb. Nincs gáz. Nincs víz. Nincs villany. Számla sincs. Kóbor vezetéken függ egy tévé, fekete lyukként szippantva be Semmit. Erjedt karalábészagot lélegez a pince. Szalonpiperkőc talpa csusszan műbőrmokaszin hangulatban. Májkrém barnul szája szélén. Mereng mereng mereng Ásít ásít ásít Moccan moccan moccan Így beszélget három egymásnak fordított tükör.

Vannak élethelyzetek, amikor szükségem van valamire, olykor valakire, aki továbbvisz, továbblendít a beragadt gondolatokon, a tanácstalanságon. Ilyenkor az ember gyógyszert szed, inni kezd, vagy sportolni, esetleg pszichológust, vagy társat keres. Nem ítélem el őket. Nem mondom, hogy én nem futottam ezen mellékvágányok egyikébe is, sőt. Magamról beszélek. Sokan kérdezik, mostanában, hogy mi van velem, régen láttak. Egyszer valakinek azt írtam, hogy saját elefántcsonttornyomba menekültem. Aztán lemásztam onnan, mert nem bírom a magasságot. (különben bírom, szeretek repülni, létrára mászni, a „magasságnembírást” más értelemben értem) Aztán rájöttem, földközelben érdekesebb, bár így több esélyem van valódi emberekkel találkozni. Nekem ez jobban kell, mint gondoltam. Sokszor ragadott el magával egy-egy áramlat. Érzések, amiket beleláttam másokba, gondolatok, amiket mások fejébe gondoltam. Zenék, hangulatok, emberi behatások. Éppen ezért elkezdtem több realitást vinni az életembe. Kij

Pedig mennyit merengett rajta, nézte, csiszolgatta, újragyúrta Összevetette, lerajzolta, megálmodta, megmutatta, kritizáltatta Szakértőkkel vizsgáltatta, nagyítónak alátette, Festette, titkolta, repedéseivel háttal mutogatta, Fénybe tartotta, aztán verembe tette, hidegnek, melegnek kitette Először gyöngybe, majd sárba hentergette. Aztán a pince kulcsát lenyelte. De addig fedte, takargatta, hogy végül megunta. Mindezt végül feladva, a Mesternek visszaadta.

Keretes tucatéletének halálugrását tette meg. Eldöntötte, vesz egy új teáskancsót. „Hőálló-üveg, formatervezett, ergonomikus fogóval, cseppmentes kiöntővel.”- csalogatott a dobozon lévő felirat. A szembogara kitágult, még a hallása is élesebb lett. Furcsa izgalom lett rajta úrrá. A   Közel 2 l-es űrtartamával meglepően jó ár-érték arányával, és főleg, hogy az akciós sorban volt, hát, őszintén szólva, lehetetlen volt otthagyni. A gyártó gyakorlatilag minden jó tulajdonságot leírt a termékről, a külső csomagolásán ízléses kép, rajta reggeliző család, háttérben labrador játszik békésen egy masnis cicával. A középpontban a kancsó, benne jeges, hűsítő tea, citromkarikákkal, mentalevéllel. Földöntúli boldogság ragyogott be felnőttet, gyereket, állatot. És mintha az alkalom fényét akarná emelni, a nagyáruház hangszóróiból lágy zene tette kellemesebbé a linóleum végtelen futását, és a neonrengeteg vibráló zümmögését.   Megköszörülte a torkát. Ünnepnapon érezte magát, a gyerekkora jutott