Pedig mennyit...

Pedig mennyit merengett rajta, nézte, csiszolgatta, újragyúrta
Összevetette, lerajzolta, megálmodta, megmutatta, kritizáltatta
Szakértőkkel vizsgáltatta, nagyítónak alátette,
Festette, titkolta, repedéseivel háttal mutogatta,
Fénybe tartotta, aztán verembe tette, hidegnek, melegnek kitette
Először gyöngybe, majd sárba hentergette.
Aztán a pince kulcsát lenyelte.
De addig fedte, takargatta, hogy végül megunta.
Mindezt végül feladva, a Mesternek visszaadta.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

GÁZÓRA

Kép
Az előző bejegyzésemben ígértem, hogy írni fogok azokról az útjaimról, amiket a Baptista Szeretetszolgálat kötelékén belül tettem és tehettem meg. Ezt a mintát most egy szomorú, de aktuális hír miatt töröm meg:  A gázszolgáltató munkatársai megpróbálták leszerelni a gázórákat csütörtökön az Iványi Gábor által vezetett Magyar Evangéliumi Testvérközösség (MET) budapesti, Dankó utcai intézményeinél - írja a  Magyar Hang . Ónodi István gazdasági igazgató a lapnak elmondta, reggel jelentek meg a szakemberek, hogy leszereljék a két gázórát. Ezt megakadályozták, ekkor viszont az utcáról akarták elzárni a gázt, de ezt sem engedték. Jelenleg önkéntesek őrzik a helyszínt. A Dankó utcai két intézménynek 30 millió forintos gáztartozása van, azonban az állam azonban jóval többel tartozik nekik. Most közösségi  gyűjtés indult  a megsegítésükre.  Forrás: HVG A szociális segítőként végzett munkám egy jó nagy szeletét a hajléktalanokat segítő "Utcafront" intézményében töltöttem....
További információk

Koszovó 2000

Negyven felé az ember ösztönösen visszaemlékezik és összegez. Elvégre is a legjobb forgatókönyv szerint is az élete delén tart, ahonnan persze még bőven van felfelé, de nem ugyanaz a tempó és nem ugyanolyanok az útviszonyok sem. Az életem egy nagyjából 10 éves szakaszában viszonylag sokat és rendszeresen utaztam a Baptista Szeretetszolgálattal, a Segélyszervezettel, (nekem így nagybetűsen marad)   ahol szolgáltam. Az útjaink mára eltávolodtak, de az örökséget, amit kaptam rajtuk keresztül, nem veheti el senki. Koszovó, Kárpátalja, Jordánia, Afganisztán, Haiti, Kambodzsa vagy éppen Ghána. Ezek a helyek örökre belém égtek és a kultúráiból meríthettem, amit a saját szubjektív szűrőimen keresztül meg is éltem és így szeretném az utókornak is továbbadni. A következő pár bejegyzésben régi visszaemlékezéseimet írom meg, amiben nem mindig a történet vége az érdekes, vagy hogy “mennyi minden” történt, sokkal inkább felvillanások és személyes átélések olyan helyeken, ahonnan a legtöbb ember ...
További információk

Átmenetek 2.0

Kép
Növekedés, minden áron Előző blogbejegyzésemben az átmenetek időszakáról írtam. Részben azért, mert érintett vagyok, részben azért, mert sokan vannak, körülöttem, akik szintén érintettek. Ma a gyülekezetünkben Phil Dooley beszélt, hogyhogy nem, pontosan erről a témáról. Ahogy lenni szokott, amikor egy motivációs beszédet, vagy prédikációt hallgatok, párhozamosan zajlik a saját fejemben is a magam felé intézett mondológ, vagy párbeszéd. Éppen ezért, ahogy a legjobb írók is teszik, légüres teret szeretnék előidézni, ahol megszülethet a saját gondolat, ami már teljesen független ettől a gondolatmenettől. Az írás/beszéd/előadás/színjátszás/festészet/zene/fillművészet is ettől csodálatos, hogy a nézőben, hallgatóban folytatja a művet, ami kibontakozva változást tud hozni. Ezért fontos a külső hang és inger, mert nagyon sokszor magunktól nem tudjuk feloldani a belső kérdéseinket, feszültségeinket és ennek a hiánya nagyon sokszor megrekedt élethez vezet. Az átmeneti időszaknak több r...
További információk