Revbal blogja Büszkeség és Bali élet

Növekedés, minden áron Előző blogbejegyzésemben az átmenetek időszakáról írtam. Részben azért, mert érintett vagyok, részben azért, mert sokan vannak, körülöttem, akik szintén érintettek. Ma a gyülekezetünkben Phil Dooley beszélt, hogyhogy nem, pontosan erről a témáról. Ahogy lenni szokott, amikor egy motivációs beszédet, vagy prédikációt hallgatok, párhozamosan zajlik a saját fejemben is a magam felé intézett mondológ, vagy párbeszéd. Éppen ezért, ahogy a legjobb írók is teszik, légüres teret szeretnék előidézni, ahol megszülethet a saját gondolat, ami már teljesen független ettől a gondolatmenettől. Az írás/beszéd/előadás/színjátszás/festészet/zene/fillművészet is ettől csodálatos, hogy a nézőben, hallgatóban folytatja a művet, ami kibontakozva változást tud hozni. Ezért fontos a külső hang és inger, mert nagyon sokszor magunktól nem tudjuk feloldani a belső kérdéseinket, feszültségeinket és ennek a hiánya nagyon sokszor megrekedt élethez vezet. Az átmeneti időszaknak több r

Érdekes felfedezést tettem nem olyan rég' a fejem körül tett utazásom során. Figyelve magam, a körülöttem lévőket, egy nagy közös nevezőre bukkantam. Nagyjából mindenki körülöttem az "Átmenet időszakában" van. A bölcsöde és az óvoda közti tér izgalma ugyanúgy hat ránk, mint később a munkahelyváltás. Ahogy az előbb említett váltásnál jó esetben a szüleink segítenek át az átmeneteinken, később már magunknak kell megugranunk a saját, vagy mások által felállított célokat. Nincs olyan motivátor, tanár, szülő, aki ne értene egyet abban, hogy a következő szint meglépése mindig feszültséggel és kényelmetlenséggel jár. Legyen szó költözésről, új munkahelyről, gyermek születéséről, mind-mind a kényelmetlenséget és az ismeretlentől való félelmet, jobb esetben csak aggódást hozzák magukkal. Ahogy a földművesek az évszakok közti váltásnál gondosan elteszik a szerszámaikat és előveszik a következő időszakhoz szükséges eszközöket, úgy kell -kellene- nekünk is figyelnünk saját évszakjain