Átmenetek

Érdekes felfedezést tettem nem olyan rég' a fejem körül tett utazásom során. Figyelve magam, a körülöttem lévőket, egy nagy közös nevezőre bukkantam. Nagyjából mindenki körülöttem az "Átmenet időszakában" van. A bölcsöde és az óvoda közti tér izgalma ugyanúgy hat ránk, mint később a munkahelyváltás. Ahogy az előbb említett váltásnál jó esetben a szüleink segítenek át az átmeneteinken, később már magunknak kell megugranunk a saját, vagy mások által felállított célokat. Nincs olyan motivátor, tanár, szülő, aki ne értene egyet abban, hogy a következő szint meglépése mindig feszültséggel és kényelmetlenséggel jár. Legyen szó költözésről, új munkahelyről, gyermek születéséről, mind-mind a kényelmetlenséget és az ismeretlentől való félelmet, jobb esetben csak aggódást hozzák magukkal. Ahogy a földművesek az évszakok közti váltásnál gondosan elteszik a szerszámaikat és előveszik a következő időszakhoz szükséges eszközöket, úgy kell -kellene- nekünk is figyelnünk saját évszakjaink változásait. (Ezért látunk kevés hókotrót augusztusban és kombájnt februárban) Így maradnak ránk az örökifjú punkok, a soha fel nem növő rockerek és bőgatyás negyvenes rapperek. Jó példa erre az emu az állatvilágból, aki óriási mérete ellenére röpképtelen, mert az elsődleges pihe-tollai után ő a sasokkal ellentétben nem növeszt repülésre alkalmas tollakat. Az ausztrálok nagy örömére. Nagymadár ugyan, de a következő szintet nem tudja meglépni, vagy ezesetben megrepülni. Bár a teste fejlett, de képtelen megválni régi tollaitól. Így ragad bele egy kialakult helyzetbe, amit aztán jól ki is használnak a ragadozók és szépen maguk alá gyűrik a táplálékláncban. Az emu igazi mákja, hogy ahol ő őshonos, nincsenek nagymacskák.

Az elmúlt hetekben a gyülekezetben is sokat foglalkozunk a hangnem váltásával. Ez az első, aminek meg kell változnia, mielőtt megugrunk egy új szintet. Ahogy Robert Fergusson tanító és pásztor fogalmaz: "A baj akkor van, ha még mindig a sivatag nyelvét beszéled, pedig már az ígéret földjén vagy." Nagyon erőteljes számomra ez a kép. Már az új, neked előkészített helyen vagy fizikailag, de fejben még a régi kerekek őrölnek. Talán ez a mai idők egyik legnagyobb csapdája, mert ahogy télen felesleges aratógépet vinni a földekre, úgy a régi gondolkodással sem fognak működni az új dolgok. "Kezdj el úgy beszélni, ahol lenni szeretnél, és egy idő után ott fogod magad találni" Ez a jó tanács viszont negatív értelemben is működik -ahogy minden más is- és ha nem figyelünk, képesek lehetünk magunkat a múltba visszabeszélni. Talán ezért fontos, hogy használjuk magunkkal szemben is a megfelelő időszak megfelelő nyelvét.

Ezeket fogom a következő pár blogbejegyzésben elemezgetni.