Átmenetek 2.0

Növekedés, minden áron

Előző blogbejegyzésemben az átmenetek időszakáról írtam. Részben azért, mert érintett vagyok, részben azért, mert sokan vannak, körülöttem, akik szintén érintettek. Ma a gyülekezetünkben Phil Dooley beszélt, hogyhogy nem, pontosan erről a témáról. Ahogy lenni szokott, amikor egy motivációs beszédet, vagy prédikációt hallgatok, párhozamosan zajlik a saját fejemben is a magam felé intézett mondológ, vagy párbeszéd. Éppen ezért, ahogy a legjobb írók is teszik, légüres teret szeretnék előidézni, ahol megszülethet a saját gondolat, ami már teljesen független ettől a gondolatmenettől. Az írás/beszéd/előadás/színjátszás/festészet/zene/fillművészet is ettől csodálatos, hogy a nézőben, hallgatóban folytatja a művet, ami kibontakozva változást tud hozni. Ezért fontos a külső hang és inger, mert nagyon sokszor magunktól nem tudjuk feloldani a belső kérdéseinket, feszültségeinket és ennek a hiánya nagyon sokszor megrekedt élethez vezet. Az átmeneti időszaknak több rétege és aspektusa van és biztosan nem mondok újat, ha azt írom: Nem fogom tudni  tökéletesen kielemezni és körbeírni a témát, mert mindenki más és más területeket tud hozzátenni, hoszen nem párhuzamos-ugyanolyan életeket élünk, hanem párhuzamos-különbözőeket.

Nincs növekedés külső inger nélkül

Pár évvel ezelőtt egy kísérletbe kezdtem. Az interneten jött szembe velem egy eddig nem hallott módszer a palack-kertről. A lényeg, hogy fogj egy nagy borospalackot -az enyém kb 40-50cm átmérőjű volt-, tegyél bele termőföldet, majd ületss bele növényeket, locsold meg annyira, hogy átnedvesedjen a föld, majd zárd le a palack száját. Az egyik honlap így ír erről: 

“Se öntözés, se bonyodalmak. Az a jó az ilyen palackkertben, hogyha egyszer beültetted, a szobakert a továbbiakban fenntartja magát, elég csupán a távfelügyelet mellé. A floráriumban ugyanis a növények a külvilágtól elzártan, burokban élnek, védve a hidegtől, huzattól. A levelek körül mindig magas a páratartalom, a rendszerben lévő víz folyamatosan cirkulál a talaj-gyökér-levél útvonalon, ezért vízutánpótlásra is csak ritkán van szükség.”

A kísérletem kudarcba fulladt, sajnos nem jártam sikerrel. A palack egy költözés során el is tört, így nem kínoztam tovább a beleületetett páfrányt. Az önfenntartó rendszerek egyik nagy előnye, hogy soha nem kell tartani a kívülről érkező káros hatásoktól, a cirkuláló víz mindig egyensúlyban van, egyedül a rendszeres napfényt kell bejuttatni, hogy az élet körforgása megmaradjon. Sokan élik ezt a fajta életet, ahol egy jól megkreált burokban töltik a napjaikat, a munkahely-otthon-pihenés háromszögében. Van olyan menedzser, aki a budai villájából a a mélygarázson át a céges mélygarázsig autózva lifttel jut el a menedzseri irodáig, ahol kellemesen megtervezett környezetben töltheti el a napjait-heteit anélkül, hogy egy idegen emberrel is találkozna. Ez minden, csak nem vonzó. 

A valódi növekedés ezért mindenképpen (tényleg megeröltettem magam és biztos klisésnek fog tűnni, de nem találtam más ide illő szópárost, de) a komfortzónánkon kívül fog történni. Ezért az első és talán legfontosabb dolog, -ha átmeneti időszakba keveredtél- hogy eltökéled magad amellett, hogy növekedni fogsz. Ez fog képessé tenni arra, hogy a beállt egyensúlyi állapotot felborítsd és meginduljon a valódi növekedés. A növekedés viszont mindig valahonnan-valahova tart. Ezért nem mindegy, hogy milyen folyamatok mentén történik. 

Mentor

Válassz valakit, akit érdemes követni és motivál az, amit és ahogyan tesz. Ha kellően elégedett vagy a saját helyzeteddel, akkor saját magad maradsz saját magad mentora. Ha viszont kényelmetlenné akarod tenni magad számára az életet, válassz valakit, aki segíteni fog neked a növekedésben. 

Mostanra ennyi, folytatása következik!