Revbal blogja Büszkeség és Bali élet

Költözünk. Megint. :-) Van, ami rutinosan, 8 hónapja ugyanabban a dobozban várt meg. -Helló. -mondom- megint jöttök velem? -Ahha, -mondják. -Nos, sajnálom, ezúttal meg kell válnom tőletek. -De ígérjük, ezúttal sem foguk zavarni! -mondják a leharcolt, kiberhelt mobiltelefonok, foszladozó repülőjegyek, és elsárgult fényképek. -Nem lesz hely akkor a többi, hasznos, és új dolognak... Aztán sértődötten a doboz sarkába fordulnak. Van, hogy nem környezetváltásra van szükség, csak arra, hogy a régi, használhatatlan dolgokat kipakoljuk az életünkből. :-) Helló jövő, helló új Otthon!

Üzenem magamnak, -ha olvasol később-, hogy miközben ezt a sort írtad, később, azaz most, egy olyan életet élsz, amit mindig is akartál. Az a pillanat, és állapot, amiben vagy, lehet hogy éppen nem a teljesség, csak egy képkocka a teljes filmből. Hidd el, visszanézve, össze fog állni. Ott élsz, abban a városban, ahol mindig is szerettél volna élni, és a családod, barátaid, pont azok, akiket mindig is szerettél volna. Ha nem alakult minden úgy, ahogy most látod, nem azt jelenti, hogy mindenáron meg kell valósítanod Mindent! Az, amiről álmodtál így néz ki. Az emberekbe fektetett idő, energia meg fog térülni, ez alapszabály. Az amit építesz, nem a sajátod, de része vagy. Ne felejtsd, ez nem sodródás, ez tudatos irányítás. Leginkább magad felett kell uralkodnod. Tudnod kell, hogy az idő nem ellened dolgozik, ha megszelidíted, előbb utóbb felenged a hátára. (Írj le mindent a Jó Isten áldjon meg, mert elfelejted.) Ne vesztegesd az energiádat bolondokra, van belőlük sok! Keresd azokat, akik k...

Szóval.  Az életem egy újabb szakaszába léptem, ahol eléggé felpörögtek az események, ilyenkor az ember jobban ki van élezve arra, hogy valami, vagy Valaki tanácsolja. Olvasom a Bibliát, így ma délután elmélkedésképpen. József történeténél járok.  És akkor ott ez a mondat:  "Mondd meg nekik azt is, hogy ne sajnálják azokat a dolgokat, amelyeket ott kell hagyniuk, hiszen Egyiptom földjének legjava lesz az övék!" (1 Móz. 45.20.) Közel sem vagyok azon a "szinten", hogy a Szentírást kívülről-belülről ismerjem, de egy biztos: ez a mondat nem Isten emberétől származik, hanem a Fáraó üzeni Jákóbnak, a hét szűk esztendő közepén. Egy többistenhitű, sőt, önmagát istennek valló "pogány". És ezen a évezredek óta szunnyadó mondaton egyszer csak Isten szól hozzám, fáraó hangon: "Ne sajnáld otthagyni a régi dolgokat, mert a legjava még csak most jön!" Akkor én mostantol nem aggódom. :-) Peace!

"Ha a korszakodban, amiben éppen vagy, nem történnek ésszerűen a dolgok, és mindig ugyanoda érkezel vissza, akkor itt az ideje, hogy válts." Folyamatosan ez a mondat van a fejemben. Sok terület változik, és megy előre az életemben, de van pár fejezet, ahol áttörésre várok. A munkahelyemen lassan hónapok óta ugyanoda érek vissza. A bankkal egy ideje ugyanoda lyukadok ki. Ha nem jön azt áttörés, lépnem kell. Sok helyzetben ez türelmetlenségnek is hangozhatna, de van, ami már túl van az ésszerűség határán. Elhatároztam, hogy vezetett, és vezető leszek. Hogy amit mások fektettek az életembe, azokat tovább adom. Ha nem ésszerű, nem akarok tovább tűrni. A bibliai Péter jut eszembe, aki kiment a tengerre, és csak dobálta-dobálta a hálót. Nem fogott semmit. Jézus, Te "parton-halat-sütögető"! A tanácsodra van szükségem. Merre dobjam a hálót? 

Szerda este 22:30 "Á" ül velem szemben. Először volt házicsoportban, "P" hozta, régi szobatárs. Nagyon jó arc, valami nagyon hosszú vonalon még rokonok is vagyunk, mint kiderül. Beszélgetünk tervekről, munkáról, vicces dolgokról, egyszóval az életről. Aztán látszik az arcán, hogy most... most előhozza a kérdést: -Mesélj erről a Hillsong gyülekezetről. -A világ legjobb gyülekezete.-mondom -(Nevet) -Komolyan.-mondom -(Nem nevet) -Nekem az tetszett meg először, hogy itt nincsenek klikkek. -vág közbe "T". -Odamehetsz bárkihez, és odafigyelnek rád. És pontosan látom az arcán ugyanazokat a kérdőjeleket, amik az én arcomon voltak kb. másfél évvel ezelőtt. Látom, hogy az agya és a szíve között csak úgy cikáznak a gondolatok. Aztán visszaugrok pár órával korábbra, amikor 17:30-kor ott állunk a boltban Bettivel a mélyfagyasztott áruknál, és számolunk. "10 ember biztosan lesz"-mondja Betti. Vegyünk még két pizzát. Rohanunk. Mindig késésben. 19:...

"Terveidet a szíved készíti, de lépteidet az Örökkévaló irányítja." Példabeszédek 16:9.   Lendületből elkezdeném magyarázni a fenti egy sort. Hisz' azért vagyunk tanultak, okosak, jó elemzők, hogy mindig mindent el- és főleg megmagyarázzunk. Biztosan kezdeném a stratégiával, tervekkel, kapcsoati hálóval, pénzzel, szükségletekkel, álmokkal, gazdasági környezettel, politikai ellen-, vagy éppen hátszéllel, vérmérséklettel. Aztán újra elolvasom. az egész mondatot. Valahogy nehezen értem, főleg a fejemben lévő hatalmas hangzavar miatt. Ide most inkább csend kell.  Keressünk rímpárokat.   Terv-Szív=Lépések-Örökkévaló.   Cseréljünk.   Terv-Lépések=Szív-Örökkévaló   kijön így is.   És akkor kezdjük az elején, a magyarázkodós résznél.   Terv-Agy=Lépések-Láb   És hol van innen az Örökkévaló? Hát ezaz.   megfejtettem.

Ide most valami okosat kellene írnom az olvasóimnak, -vagy ha másnem magamnak-, erről az évről. Karácsony után, szilveszter előtt a kötelező számvetés idején. Az ünnep valódi lényegéről, a megújulásról, a téli napfordulóról, hogy "Jézus nem is karácsonykor született, de azért mi ünneplünk"-ről. A fogadalmakról, a zsírszegény, mozgásgazdag jövőről. Írhatnék a küzdelmekről, és örömökről, az áldásokról. Egy helyről írok inkább, amit magamban seol nak hívok. Egy kórházi osztályról, ahol az elmúlt napok egy részét töltöttem. Látogatóként persze. A hely, ahol öt nappal ezelőtt még heten feküdtek, és tegnap már csak négyen maradtak. A néni, aki a középső ágyon feküdt, egy pokróc alatt zihálva, üveges szemekkel nézve a repedezett plafont. Másnapra nem volt ott. A másik, aki képzeletbeli rokonaival társalog egy soha meg nem valósuló hajmosásról. Néha rámnéz, és megkérdez: " Te vagy az papa?!?" A harmadik, akinek teljesen ép tudata van, és néha magkér, hogy adjam a szájához ...