Üzenem magamnak

Üzenem magamnak, -ha olvasol később-, hogy miközben ezt a sort írtad, később, azaz most, egy olyan életet élsz, amit mindig is akartál. Az a pillanat, és állapot, amiben vagy, lehet hogy éppen nem a teljesség, csak egy képkocka a teljes filmből. Hidd el, visszanézve, össze fog állni. Ott élsz, abban a városban, ahol mindig is szerettél volna élni, és a családod, barátaid, pont azok, akiket mindig is szerettél volna. Ha nem alakult minden úgy, ahogy most látod, nem azt jelenti, hogy mindenáron meg kell valósítanod Mindent! Az, amiről álmodtál így néz ki. Az emberekbe fektetett idő, energia meg fog térülni, ez alapszabály. Az amit építesz, nem a sajátod, de része vagy. Ne felejtsd, ez nem sodródás, ez tudatos irányítás. Leginkább magad felett kell uralkodnod. Tudnod kell, hogy az idő nem ellened dolgozik, ha megszelidíted, előbb utóbb felenged a hátára. (Írj le mindent a Jó Isten áldjon meg, mert elfelejted.) Ne vesztegesd az energiádat bolondokra, van belőlük sok! Keresd azokat, akik kihívást jelentenek számodra. Olyanokat, akik mellett meg kell húzni a lépéseket, ha a nyomukban akarsz maradni. Akik után izomlázad lesz másnap. 

Ja, majd elfelejtettem: néha fájni fog. Ott fogsz ülni, és nem fogod érteni, hogy ez miért történik veled. Ha ez van, kezdd el újraolvasni ezt a bejegyzést az elejéről. Ok. most újra itt tartunk. vedd észre, ez az egész már régen nem rólad szól. Nézz hátra: vagytok egy páran.