Pihenonapok
Pentek.
Koran keltunk Zolival, 7-kor mar uton Mazar-Sharif fele. Mar masodjara teszem meg ezt az utat. Az 2.5 oras uton meg-megalltunk fenykepezni, egy kicsit kinyujtozni, stb. Az elso allomas egy regi erod-fele, tapasztott sar fallal, es kilott tankokkal korulveve. A soforunk M. mondta, hogy az Orosz megszallas idejen egy magasrangu Szovjet tiszt vette be magat ide, es O uralta a kornyeket. Afganisztant nem veletlenul nevezik a "Birodalmak Temetojenek", hiszen sem az Angolok, sem a nagy Szovjet Hadsereg nem tudott itt megmaradni. Most az amerikai probalkozik... :-)
A hegyi viszonyok kozt ezek az emberek verhetetlenek. Nincs az az eldugott kis sziklabarlang, hegyi forras, amirol ne tudnanak. Zolival neha csak egymasra nezunk, amikor a kosivatagban az uton haladva meglatunk egy embert gyalogolni, talicskaval ugy, hogy 40 km-re semmi lakott telepules, vagy eletnek nyoma sincs. Kemeny figurak.
Egy t-32-es tank tetejen allva fotoztattam magam, hogy legyen majd mit mutogatni az unokaimnak.
Mazarban toltottunk par orat, talalkozva magyarokkal, egy jot ebedeltunk. Hazafele zenet hallgattam, es el-elbobiskoltam az autoban.
Lehet, hogy eddig nem irtam rola, de itt katasztrofalis a kozlekedes. (ilyet csak Kambodzsaban tapasztaltam, csak ott kisebb emberek kisebb jarmuveikkel rodeoznak) Sokan kerdezik, hogy miert kell sofor, miert nem mi vezetjuk az autot?!?
Hogy egy zenei hasonlattal eljek, nekem itt vezetni (aki a budapesti forgalomban edzodott!!!) olyan lenne, mint egy dark metal zenekarba betenni a londoni Filharmonikusok elsohegeduset, hogy "Itt van a zenekar, ervenyesuljel..." menne az, csak jobb egy hard-core arcot betenni inkabb megis. Azert, valahogy Ok atlatjak. Nem is szabalyok, hanem inkabb erzes utan mennek. Mi meg folyamatos adrenalinfroccs alatt "masszuk" az ulest. Egy furcsa paradoxon miatt megis el tudok aludni neha. Holott otthon ez nem megy. Marmint az autoban. :-)
Szombat
Ektelen gyerek-visitasra ebredtem... Az ablakunk alatti utcarol jott a zaj. Rohantam a fuggonyt feltepve, hogy "csak nem elututtek szegenyket", es hos-megmentoset kell alakitani. Hat nem. Csak allt az ut kozepen, es teljes erejebol uvoltott. Mint akit langvagoval darabolnak. Aztan az egyik tarsa nagy kegyesen visszaadta neki a holmijat. valami matcbox lehetett. Szipogva szorongatta, es vegre elhallgatott. Uuhh. Persze rogton visszaaludtam. :-D
Aztan felkeles, reggeli kave, majd keszules az erkelyen. Maj.24-en en predikalok otthon a Gyulekezetben. A Szeretet Himnusza lesz a tema. Mar egy csomo jo gondolatom van rola, es remelem lesz is meg tobb.
Delutan pihenes. Itt a szombat az utolso nap, holnaptol munka. Aztan hetfon keszules a nagy utra, vissza a fovarosba.
Koran keltunk Zolival, 7-kor mar uton Mazar-Sharif fele. Mar masodjara teszem meg ezt az utat. Az 2.5 oras uton meg-megalltunk fenykepezni, egy kicsit kinyujtozni, stb. Az elso allomas egy regi erod-fele, tapasztott sar fallal, es kilott tankokkal korulveve. A soforunk M. mondta, hogy az Orosz megszallas idejen egy magasrangu Szovjet tiszt vette be magat ide, es O uralta a kornyeket. Afganisztant nem veletlenul nevezik a "Birodalmak Temetojenek", hiszen sem az Angolok, sem a nagy Szovjet Hadsereg nem tudott itt megmaradni. Most az amerikai probalkozik... :-)
A hegyi viszonyok kozt ezek az emberek verhetetlenek. Nincs az az eldugott kis sziklabarlang, hegyi forras, amirol ne tudnanak. Zolival neha csak egymasra nezunk, amikor a kosivatagban az uton haladva meglatunk egy embert gyalogolni, talicskaval ugy, hogy 40 km-re semmi lakott telepules, vagy eletnek nyoma sincs. Kemeny figurak.
Egy t-32-es tank tetejen allva fotoztattam magam, hogy legyen majd mit mutogatni az unokaimnak.
Mazarban toltottunk par orat, talalkozva magyarokkal, egy jot ebedeltunk. Hazafele zenet hallgattam, es el-elbobiskoltam az autoban.
Lehet, hogy eddig nem irtam rola, de itt katasztrofalis a kozlekedes. (ilyet csak Kambodzsaban tapasztaltam, csak ott kisebb emberek kisebb jarmuveikkel rodeoznak) Sokan kerdezik, hogy miert kell sofor, miert nem mi vezetjuk az autot?!?
Hogy egy zenei hasonlattal eljek, nekem itt vezetni (aki a budapesti forgalomban edzodott!!!) olyan lenne, mint egy dark metal zenekarba betenni a londoni Filharmonikusok elsohegeduset, hogy "Itt van a zenekar, ervenyesuljel..." menne az, csak jobb egy hard-core arcot betenni inkabb megis. Azert, valahogy Ok atlatjak. Nem is szabalyok, hanem inkabb erzes utan mennek. Mi meg folyamatos adrenalinfroccs alatt "masszuk" az ulest. Egy furcsa paradoxon miatt megis el tudok aludni neha. Holott otthon ez nem megy. Marmint az autoban. :-)
Szombat
Ektelen gyerek-visitasra ebredtem... Az ablakunk alatti utcarol jott a zaj. Rohantam a fuggonyt feltepve, hogy "csak nem elututtek szegenyket", es hos-megmentoset kell alakitani. Hat nem. Csak allt az ut kozepen, es teljes erejebol uvoltott. Mint akit langvagoval darabolnak. Aztan az egyik tarsa nagy kegyesen visszaadta neki a holmijat. valami matcbox lehetett. Szipogva szorongatta, es vegre elhallgatott. Uuhh. Persze rogton visszaaludtam. :-D
Aztan felkeles, reggeli kave, majd keszules az erkelyen. Maj.24-en en predikalok otthon a Gyulekezetben. A Szeretet Himnusza lesz a tema. Mar egy csomo jo gondolatom van rola, es remelem lesz is meg tobb.
Delutan pihenes. Itt a szombat az utolso nap, holnaptol munka. Aztan hetfon keszules a nagy utra, vissza a fovarosba.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése