Nem középiskolás fokon fogom…tanulni.

Rengeteg kérdés, kihívás, új arcok, lehetőségek, bukások, térdleporolás, újrakezdés, hibázás, összezörrenés, kibékülés, csalódás, megvetés, bátorítás, pofon, válaszpofon, kilátástalan helyzet, megbékülés, barátnak látszó ellenség, és látszólag megbántó igaz barát, hitelesség, hitetlenség, utazás, tájak, megmásznivaló hegy, megrepülni való felhők, ajándék pillanat, elszakadás, visszatérés, kellemes meglepetés vár rám. Rajtam múlik, hogy tudom-e majd nem középiskolás fokon tanulni, az életet.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

1000 féle ember

Nagyjából 1.5 hónapja tettem fel egy számlálót a blogomra, ami figyeli, hogy a világ mely országaiból, és hányszor klikkeltek a blogomra, feltételezhetően olvasták el azt. Meglepően sok helyről érkezik jelentés. Vietnamtól Kanadáig, Erdély, Felvidék, Afganisztán mind ott van. Meg persze Szeged, Hajdúszoboszló, (szevasz Tibikém!!!) Budapest, Szentendre. Nem gondolom, hogy a vietnámi, rizsföldről hazaigyekvő biciklijét toló kis bácsika a falu egyetlen, számítógépével rendelkező netkávézójába beülve, munkában ellankadt kezeivel, az elnyűtt Vietnámi-Magyar szótárat bogarászva olvas egy Angliába szakadt magyarról... vagy lehet, de inkább gyanakszok Bélánkra, és Lillánkra, vagy épp Katira, akik most a banánpálmák tövében talán ezekben a percekben is egy mozgássérült kisgyereknek adnak esélyt egy élhetőbb élethez. Vagy Gábor, aki hegyet, halmot megmászva, éppen egy háború szaggatta országban próbál tudást adni, kultúrát teremteni... Vagy Endre, aki Haitin koordinálta a pusztulás után a menté...
További információk

soha többé, de bármikor újra

2009. aug. 21.-e óta gyakorlatilag "külön élünk" Adélkámmal. Nincs semmi baj, csak én Angliában, Ő pedig otthon. Tavaly nyáron amikor megtudtam, hogy van lehetőségem kijönni, leültünk, és beszélgettünk. Számításba véve a pozitív, és negatív oldalait is. Elképzelni lehet, de a mindennapokra lebontani előre lehetetlen. Mindent befolyásol. A döntéseket, az időbeosztást, és persze sokszor a hangulatot... Épp tegnap a gyülekezeti alkalmon, a prédikáció közben született meg bennem a döntés: Ezt még egyszer soha. Persze bármikor belevágnék, ha újra kellene kezdenem. Ezekről nem beszélek, beszélünk a környezetünknek. Mármint arról, hogy sokszor mennyire nehéz. Nem kibírhatatlan, de nehéz. Itt mindenki kívülről tudja már a febr. 5.-i időpontot, amikor Adél jön. Az osztálytársaim már velem együtt számolják a napokat. Rick, aki amolyan főnököm, meg Leah a felesége már előre teljes katarzisban vannak, és alig várják, hogy láthassák. Szóval február 5.-től újra együtt leszünk. Mint ahogy...
További információk

Kopaszi gát.

Van itt kb 1 km-re tőlünk egy nagyon jó kis hely, ami törzshelyem lesz. parkos környezet, kellemes fényviszonyok, és nyugalom. Amire most nagyon nagy szükségem van :-) Most, hogy berobbant a nyár, elővettem a kerót (by KT) és jókat bringázok. Ma este Kelsey-vel. Jót beszélgettünk, egy limonádé mellett, és megegyeztünk, hogy a 40 napos böjt végeztével eljövünk, és eszünk-iszunk valami jó nagyot. Erre mi mást is lehet mondani?!? Csak ÁMMEN-t. http://www.obol.hu/obol2.html
További információk