Negyven felé az ember ösztönösen visszaemlékezik és összegez. Elvégre is a legjobb forgatókönyv szerint is az élete delén tart, ahonnan persze még bőven van felfelé, de nem ugyanaz a tempó és nem ugyanolyanok az útviszonyok sem. Az életem egy nagyjából 10 éves szakaszában viszonylag sokat és rendszeresen utaztam a Baptista Szeretetszolgálattal, a Segélyszervezettel, (nekem így nagybetűsen marad) ahol szolgáltam. Az útjaink mára eltávolodtak, de az örökséget, amit kaptam rajtuk keresztül, nem veheti el senki. Koszovó, Kárpátalja, Jordánia, Afganisztán, Haiti, Kambodzsa vagy éppen Ghána. Ezek a helyek örökre belém égtek és a kultúráiból meríthettem, amit a saját szubjektív szűrőimen keresztül meg is éltem és így szeretném az utókornak is továbbadni. A következő pár bejegyzésben régi visszaemlékezéseimet írom meg, amiben nem mindig a történet vége az érdekes, vagy hogy “mennyi minden” történt, sokkal inkább felvillanások és személyes átélések olyan helyeken, ahonnan a legtöbb ember ...
milyen koncert volt szombaton?
VálaszTörlésPinter Bela, Debrecen?!?! TUDOOOOD?!! :-D
VálaszTörlésaz vasárnap volt.
VálaszTörlésGábor... te nem vagy elég liberális... Ha én szombatnak akarom nevezni a vasárnapot, (mert jogom, az van hozzá) akkor annak nevezem. De nevezhetném keddnek, vagy pirospaprikának is. Te erőszakkal behatoltál a magánszférámba, és rám akarod eröltetni itt a konzervatív világnézetedet... :-D
VálaszTörlésArthur: Nagyon kérem, jó emberek! Sietek. Kilakik abban a várban?
VálaszTörlésDennis: Nézd, néhány nő a víz szinén fekszik egy kardot tartva. ez nem lehet a
hatalom alapja. Legfőképpen a tömegek támogatása kell hozzá és nem
egy nevetséges vízi színjáték.
Arthur: Csönd.
Dennis: Nem várhatod, hogy gyakorolni tudod a hatalmat, csak azért, mert
valami vízi k*rva hozzádvágott egy kardot.
:) zsííír a beszámolód balázzzs!
VálaszTörlés