Éjfél múlt
Gondolataim tántorognak, fejem mellkasomra csuklik.
Minden percet lassan elengedek, és várom a következőt.
Odakint a lehetőségek most várnak, nem sietteti őket senki.
Éjfél múlt, nem akarok tovább akarni, ideje megpihenni.
1000 féle ember
Nagyjából 1.5 hónapja tettem fel egy számlálót a blogomra, ami figyeli, hogy a világ mely országaiból, és hányszor klikkeltek a blogomra, feltételezhetően olvasták el azt. Meglepően sok helyről érkezik jelentés. Vietnamtól Kanadáig, Erdély, Felvidék, Afganisztán mind ott van. Meg persze Szeged, Hajdúszoboszló, (szevasz Tibikém!!!) Budapest, Szentendre. Nem gondolom, hogy a vietnámi, rizsföldről hazaigyekvő biciklijét toló kis bácsika a falu egyetlen, számítógépével rendelkező netkávézójába beülve, munkában ellankadt kezeivel, az elnyűtt Vietnámi-Magyar szótárat bogarászva olvas egy Angliába szakadt magyarról... vagy lehet, de inkább gyanakszok Bélánkra, és Lillánkra, vagy épp Katira, akik most a banánpálmák tövében talán ezekben a percekben is egy mozgássérült kisgyereknek adnak esélyt egy élhetőbb élethez. Vagy Gábor, aki hegyet, halmot megmászva, éppen egy háború szaggatta országban próbál tudást adni, kultúrát teremteni... Vagy Endre, aki Haitin koordinálta a pusztulás után a menté...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése