Revbal blogja Büszkeség és Bali élet

Tágra nyílt szájjal mondja a semmit, immáron sokadjára, egyre kevesebb pár fülnek. Tárogatja  kezeit, hátha az majd nyomatékot ad mondandójának. -andó -endő. jövendő, adandó, maradandó, halandó, esendő, merengő, (az nem) tepertő, (az sem) szemfedő, szenvedő szerkezet. Teljesen magával ragadja önimádata. A tévé lassan kiásítja magából, és a parketta közti résbe köpi. A macska egy darabig kaparászott utána, de végül az is elunta, és inkább felöklendezett egy borsónyi szőrcsomót. Itt a parketta közti résben, az elporladt gyantaragasztó világában érkezett meg a padló alatti világba. Ahol az egyetlen veszélyt a porszívó, és a kiömlő vizeskancsó jelenti.  (Ezzel ki is száll a történetből.) Közben a tévé ontja magából az éjszakai híreket.  A bemondó kokaingőzösen vonaglik a székében: "Az utolsó pár a földön kapcsolja le a villanyt, sétáljon bele a lenyugvó napba, és adja vissza a földet a növényeknek és az állatoknak. A felhőkarcolók maradhatnak, majd lesz mire fel...

Egy városi legenda szerint a gengszer  rendszerváltás idején április elsejei tréfának szánták a fenti vicces üzenetet. Egy baráti társaság adta postára a telefaxot, egy cimborájuknak. A terv az volt, hogy az esti sörözésen majd jó nagyot nevetnek a dolgon. Nos, a sztori máshogy alakult, emberünk, hat évvel később telefonált haza először egy nagyon távoli országból. Fogalmam sincs, hogy ez a sztori megtörtént-e vagy sem.  Bárhogy legyen is, szerintem vicces.  Van itt ez az Őszinteség-faktor dolog. Az őszinteség reggel kezdődik, az elfeküdt hajjal, és a ráncokkal. A tükörből visszanéző arccal. Az elsózott tejeskávéval, az odaégetett rántottával. A hátba beálló tompa fájdalommal, a kifogyott fogkrémmel.  A reggeli rutin után két út áll előttem. Vagy elviszem otthonról a Valódi embert, vagy estig bezárom. Aztán megtehetem, hogy csak bizonyos embereknek engedem meglátni magam. Teljesen az én döntésem. Tudni kell viszont, hogy semmi nem erodálja jobban az emberi lelke...

Már éppen kidobtam volna a szívemet, amikor észrevettem, hogy még dobog. A fülemhez emeltem, és megráztam. Kicsit zörögtek benne az elszabadult részek. Megfordítottam, erre belepte a műanyag hó. Zacskóba gyömöszöltem, és bevittem egy használt-cikk kereskedőhöz. Már az ajtóból visszafordított. Túl nagy a kínálat, és túl kicsi a kereslet. Egy hajléktalan is kézbe vette, a nap felé tartotta, mert átlátszó volt. Arcára furcsa vonalakat festett a fény, ahogy átment a szíven. Billentyűi lefittyentek. A vér lassan folyt le a  könyökén. Épphogy sikerült elkapnom, mert a háta mögé vetette. Csak akkor vettem észre, hogy egy darabot ki is harapott belőle. Végül aztán kézbe vetted, megtörölgetted, befoldoztad. Lassan felnyitottad a mellkasomat, és belecsúsztattad a helyére. Órákat töltöttél azzal, hogy mindent visszaköss a helyére. Közben ráncoltad a homlokod, és verejtékeztél, de végül csak beindult. Most köszönöm a kérdésedet, jár, és egyre több munkája van. Az agy is kérdez tőle néha, ...