Revbal blogja Büszkeség és Bali élet

Tágra nyílt szájjal mondja a semmit, immáron sokadjára, egyre kevesebb pár fülnek. Tárogatja  kezeit, hátha az majd nyomatékot ad mondandójának. -andó -endő. jövendő, adandó, maradandó, halandó, esendő, merengő, (az nem) tepertő, (az sem) szemfedő, szenvedő szerkezet. Teljesen magával ragadja önimádata. A tévé lassan kiásítja magából, és a parketta közti résbe köpi. A macska egy darabig kaparászott utána, de végül az is elunta, és inkább felöklendezett egy borsónyi szőrcsomót. Itt a parketta közti résben, az elporladt gyantaragasztó világában érkezett meg a padló alatti világba. Ahol az egyetlen veszélyt a porszívó, és a kiömlő vizeskancsó jelenti.  (Ezzel ki is száll a történetből.) Közben a tévé ontja magából az éjszakai híreket.  A bemondó kokaingőzösen vonaglik a székében: "Az utolsó pár a földön kapcsolja le a villanyt, sétáljon bele a lenyugvó napba, és adja vissza a földet a növényeknek és az állatoknak. A felhőkarcolók maradhatnak, majd lesz mire felfutni az

Egy városi legenda szerint a gengszer  rendszerváltás idején április elsejei tréfának szánták a fenti vicces üzenetet. Egy baráti társaság adta postára a telefaxot, egy cimborájuknak. A terv az volt, hogy az esti sörözésen majd jó nagyot nevetnek a dolgon. Nos, a sztori máshogy alakult, emberünk, hat évvel később telefonált haza először egy nagyon távoli országból. Fogalmam sincs, hogy ez a sztori megtörtént-e vagy sem.  Bárhogy legyen is, szerintem vicces.  Van itt ez az Őszinteség-faktor dolog. Az őszinteség reggel kezdődik, az elfeküdt hajjal, és a ráncokkal. A tükörből visszanéző arccal. Az elsózott tejeskávéval, az odaégetett rántottával. A hátba beálló tompa fájdalommal, a kifogyott fogkrémmel.  A reggeli rutin után két út áll előttem. Vagy elviszem otthonról a Valódi embert, vagy estig bezárom. Aztán megtehetem, hogy csak bizonyos embereknek engedem meglátni magam. Teljesen az én döntésem. Tudni kell viszont, hogy semmi nem erodálja jobban az emberi lelket, mint a felvett s

Már éppen kidobtam volna a szívemet, amikor észrevettem, hogy még dobog. A fülemhez emeltem, és megráztam. Kicsit zörögtek benne az elszabadult részek. Megfordítottam, erre belepte a műanyag hó. Zacskóba gyömöszöltem, és bevittem egy használt-cikk kereskedőhöz. Már az ajtóból visszafordított. Túl nagy a kínálat, és túl kicsi a kereslet. Egy hajléktalan is kézbe vette, a nap felé tartotta, mert átlátszó volt. Arcára furcsa vonalakat festett a fény, ahogy átment a szíven. Billentyűi lefittyentek. A vér lassan folyt le a  könyökén. Épphogy sikerült elkapnom, mert a háta mögé vetette. Csak akkor vettem észre, hogy egy darabot ki is harapott belőle. Végül aztán kézbe vetted, megtörölgetted, befoldoztad. Lassan felnyitottad a mellkasomat, és belecsúsztattad a helyére. Órákat töltöttél azzal, hogy mindent visszaköss a helyére. Közben ráncoltad a homlokod, és verejtékeztél, de végül csak beindult. Most köszönöm a kérdésedet, jár, és egyre több munkája van. Az agy is kérdez tőle néha, és ő