minden kiderult stop menekulj stop

Egy városi legenda szerint a gengszer rendszerváltás idején április elsejei tréfának szánták a fenti vicces üzenetet. Egy baráti társaság adta postára a telefaxot, egy cimborájuknak. A terv az volt, hogy az esti sörözésen majd jó nagyot nevetnek a dolgon. Nos, a sztori máshogy alakult, emberünk, hat évvel később telefonált haza először egy nagyon távoli országból. Fogalmam sincs, hogy ez a sztori megtörtént-e vagy sem.  Bárhogy legyen is, szerintem vicces. 
Van itt ez az Őszinteség-faktor dolog. Az őszinteség reggel kezdődik, az elfeküdt hajjal, és a ráncokkal. A tükörből visszanéző arccal. Az elsózott tejeskávéval, az odaégetett rántottával. A hátba beálló tompa fájdalommal, a kifogyott fogkrémmel. 
A reggeli rutin után két út áll előttem. Vagy elviszem otthonról a Valódi embert, vagy estig bezárom. Aztán megtehetem, hogy csak bizonyos embereknek engedem meglátni magam. Teljesen az én döntésem. Tudni kell viszont, hogy semmi nem erodálja jobban az emberi lelket, mint a felvett szerepek, játszmák, a műnevetés, és a műsírás. Ezek miatt a felvett sablonarcok miatt hullanak szét kapcsolatok, mennek tönkre barátságok. Az őszinte élet kihívás, mert sebezhető, elsősorban az őszintétlen emberektől. Az őszinte ember nem minden esetben kedvelt, sokszor provokáló. Nem simul bele a helyzetekbe, sokkal inkább alakítja a helyzetet. Az őszinteség megköveteli a tervezést, és a stratégiát. Az őszinteség tehát egyszerű radikalizmus.


"Terveidet a szíved készíti, de lépteidet az Örökkévaló irányítja" (Példabeszédek 16.9.)



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Politikailag Korrekt

GÁZÓRA

Életünk otthagyott létrái