Az én szívem rántotthús...

Már éppen kidobtam volna a szívemet, amikor észrevettem, hogy még dobog. A fülemhez emeltem, és megráztam. Kicsit zörögtek benne az elszabadult részek. Megfordítottam, erre belepte a műanyag hó. Zacskóba gyömöszöltem, és bevittem egy használt-cikk kereskedőhöz. Már az ajtóból visszafordított. Túl nagy a kínálat, és túl kicsi a kereslet. Egy hajléktalan is kézbe vette, a nap felé tartotta, mert átlátszó volt. Arcára furcsa vonalakat festett a fény, ahogy átment a szíven. Billentyűi lefittyentek. A vér lassan folyt le a  könyökén. Épphogy sikerült elkapnom, mert a háta mögé vetette. Csak akkor vettem észre, hogy egy darabot ki is harapott belőle.

Végül aztán kézbe vetted, megtörölgetted, befoldoztad. Lassan felnyitottad a mellkasomat, és belecsúsztattad a helyére. Órákat töltöttél azzal, hogy mindent visszaköss a helyére. Közben ráncoltad a homlokod, és verejtékeztél, de végül csak beindult.

Most köszönöm a kérdésedet, jár, és egyre több munkája van.
Az agy is kérdez tőle néha, és ő válaszol.
Doktor Úr. Most akkor én boldog vagyok?

http://youtu.be/a1DN-MbqAmA

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Politikailag Korrekt

Bármennyire is kattintásvadásznak tűnik a cím első olvasatra, nem a nagypolitikáról fogok most írni. Szavazni természetesen el fogok menni, de mivel mások online felületein látom, hogy mi megy, én kihagynám a kisszerű kocsmai lökdösődés szintjén zajló kigurított vécépapír hosszúságú kommentelésre és fotelforradalmári megnyílvánulásokra okot adó bejegyzéseket. Rögtön  egy ellentmondással kezdem, mert a mondanivalóm lényege pont az lesz, hogy mennyire feldühített önmagamban az, hogy egymás után két helyzetben is láttam magam a Politikailag Korrekt (továbbiakban PK) ember szerepében. Bölcs, mindig fél méterrel az események felett járó emberek azok, akik ezt az oldalt erősítik. Biztosan személyiségi jegyi kérdés is ez, mert sikkes, pózör, paprikajancsik kevésbé PK-k mint a nyugodtabb vonalvezetésű emberek. Szóval egymás után kétszer is észerevettem a magam környezetében olyan jeleket, amikor valaki nem korrektűl járt el és én hagytam megtörténni azt, amit előre láttam. Persze nem egy domb
További információk

GÁZÓRA

Kép
Az előző bejegyzésemben ígértem, hogy írni fogok azokról az útjaimról, amiket a Baptista Szeretetszolgálat kötelékén belül tettem és tehettem meg. Ezt a mintát most egy szomorú, de aktuális hír miatt töröm meg:  A gázszolgáltató munkatársai megpróbálták leszerelni a gázórákat csütörtökön az Iványi Gábor által vezetett Magyar Evangéliumi Testvérközösség (MET) budapesti, Dankó utcai intézményeinél - írja a  Magyar Hang . Ónodi István gazdasági igazgató a lapnak elmondta, reggel jelentek meg a szakemberek, hogy leszereljék a két gázórát. Ezt megakadályozták, ekkor viszont az utcáról akarták elzárni a gázt, de ezt sem engedték. Jelenleg önkéntesek őrzik a helyszínt. A Dankó utcai két intézménynek 30 millió forintos gáztartozása van, azonban az állam azonban jóval többel tartozik nekik. Most közösségi  gyűjtés indult  a megsegítésükre.  Forrás: HVG A szociális segítőként végzett munkám egy jó nagy szeletét a hajléktalanokat segítő "Utcafront" intézményében töltöttem. Egymás után l
További információk

Életünk otthagyott létrái

Kép
Ma reggel egy cikk ütötte meg a figyelmemet.  A történet röviden annyi, hogy Jeruzsálemben a  Szent Sír-templom egyik emeleti ablakához támasztva áll egy létra .  Így néz ki:  A létra tulajdonosa egy kőműves, aki gyanútlanul állította az ablakhoz eszközét, hogy egy kisebb javítást végezzen el az épületen. A létra megtámasztásán túl viszont nem jutott tovább a munkával, mert a bonyolult birtokviszony miatt összeverekedő gondnokok, akik nem egyeztek meg az épület felújításában -lévén, hogy hat különböző felekezet közös gondozásában áll a templom- az épület előtti téren estek egymásnak. Püfölte az örmény ortodox a görög ortodox szerzetest és viszont. Végül menekülésre bíztatták a szakembert aki ott hagyott létrát, s papot.  A történetet hosszabban itt  olvashatjátok. És, hogy ez mikor történt? Pontosan nem tudjuk, de már 1757-ben az akkori szultán, Ottoman is említést tesz róla rendeletében. (aka "muzulmánként írom nektek, hogy a létrát el ne vegyétek, mert a keres
További információk