Revbal blogja Büszkeség és Bali élet

Ha fekete prédikátor, akkor Martin Luther King. Ha ma élő fekete prédikátor, akkor T.D. Jakes. Ő az az ember, aki atombombát reggelizik, és vacsorára napalmmal öblít le. Most, hogy meghallgattam egy beszédet tőle, egy mondat jár az agyamban:  "Megváltoztathatod a ruhádat, a külsődet, a lakcímedet, a nevedet, válthatsz országot, vagy akár kontinenst is. A legjobban magadra, és a környezetre azonban akkor leszel hatással, ha a gondolkodásodon változtatsz." Mindenki, aki a környezetemben van, legyen az barát, edző, a kedves, arra ösztönöz, hogy változzak. A barát, hogy legyek barátabb, az edzőm, hogy legyek edzettebb, a kedves pedig, hogy legyek kedvesebb. Mert bár ugye gyűlöljük a közhelyeket, de valamiért mégis vannak, olykor odamondjuk őket: "A világ folyton változik." Vannak változások, változtatások, amiket megteszel, mert elvárják, és vannak amiket megteszel, mert szeretsz valakit. Lehetnek érzelmi kitöréseim, sírhatok, zokoghatok, toporzékolhatok, fog

Önuralom. (Abstinentiam) Belevágni ebbe a témába, amibe ókori gondolkodók, bibliai személyek, filozófusok, hadvezérek, államférfiak bicskája is beletört már, nos nem könnyű feladat. Őszintén szólva szándékos tükörtartás akarna ez lenni, magam elé. És gondolati pályabejárás.  Előre szólok, hogy nem a tutit mondom, csak azt amit megéltem, kibogoztam ebben a keszekusza, kapcsolatoktól emelt, és terhelt világban. Az önuralom valami tervhez, mérőónhoz igazítja magát, mint aki tudatosan dönt, és nem a pillanatnyi szükségletei kielégítése érdekében hozza azokat. Az önfegyelem nem a saját értékrendszer, vagy érdek háttérbe szorítása, sokkal inkább taktikai lépés, ami a folyamat része.  Az önfegyelem képes arra, hogy a hibás döntéseket felülbírálja, és visszamenjen a kezdővonalhoz. Az önuralom elég magabiztosságot sugároz, hogy az emberek elkerüljék a konfrontációt. Ha mégis konfrontálódnak a zemberek, pontosan időzíti az ellencs

Panel a lépték, forró katlan, egy-szoba konyha kovászos uborka Szezon a fazonnal, belegöngyölve egy garatra ragadt barbon hab A torkán ragadt gondolat. Teljesít, mert elvárt ez, mint az adó Vevő sohasem hagy semmi borravalót, vagy legalább valami cukor Borsó-főzeléket enne, fasírozottal, amiben több a kenyérsercli, mint a hús Hentesárút csak akkor látott, mikor a macska felugrott az asztalra, és belenyalt "Az életbe is"-mondja újra, míg újjra nem ég a dekk a cigi, az olcsó a nemzeti  Érzelmű, kiszolgáltatott a trikolornak, és a felette zengő lózungok, mint cserép Korsószámra issza a savanyú meleg levet, szénsav az éterben, alkohol az agyban Játssza végig minden lépését, mint Kasparov, szimultán rakosgatja útjelző oszlopait magára hagyja ,hogy tartsa élete födémét, míg a korpusz súlya össze nem nyomja.