Épp csak dereng

Panel a lépték, forró katlan, egy-szoba konyha kovászos uborka

Szezon a fazonnal, belegöngyölve egy garatra ragadt barbon hab

A torkán ragadt gondolat. Teljesít, mert elvárt ez, mint az adó

Vevő sohasem hagy semmi borravalót, vagy legalább valami cukor

Borsó-főzeléket enne, fasírozottal, amiben több a kenyérsercli, mint a hús

Hentesárút csak akkor látott, mikor a macska felugrott az asztalra, és belenyalt

"Az életbe is"-mondja újra, míg újjra nem ég a dekk a cigi, az olcsó a nemzeti 

Érzelmű, kiszolgáltatott a trikolornak, és a felette zengő lózungok, mint cserép

Korsószámra issza a savanyú meleg levet, szénsav az éterben, alkohol az agyban

Játssza végig minden lépését, mint Kasparov, szimultán rakosgatja útjelző

oszlopait magára hagyja ,hogy tartsa élete födémét, míg a korpusz súlya

össze nem nyomja.