Veszélyes vizeken

Ha fekete prédikátor, akkor Martin Luther King. Ha ma élő fekete prédikátor, akkor T.D. Jakes. Ő az az ember, aki atombombát reggelizik, és vacsorára napalmmal öblít le. Most, hogy meghallgattam egy beszédet tőle, egy mondat jár az agyamban: 

"Megváltoztathatod a ruhádat, a külsődet, a lakcímedet, a nevedet, válthatsz országot, vagy akár kontinenst is. A legjobban magadra, és a környezetre azonban akkor leszel hatással, ha a gondolkodásodon változtatsz."

Mindenki, aki a környezetemben van, legyen az barát, edző, a kedves, arra ösztönöz, hogy változzak. A barát, hogy legyek barátabb, az edzőm, hogy legyek edzettebb, a kedves pedig, hogy legyek kedvesebb. Mert bár ugye gyűlöljük a közhelyeket, de valamiért mégis vannak, olykor odamondjuk őket: "A világ folyton változik." Vannak változások, változtatások, amiket megteszel, mert elvárják, és vannak amiket megteszel, mert szeretsz valakit. Lehetnek érzelmi kitöréseim, sírhatok, zokoghatok, toporzékolhatok, fogadkozhatok, esküdözhetek, lobogtathatom a bizonyítványom, de ha nem váltok irányt, akkor ugyanazokat a hibákat fogom elkövetni újra és újra. Nem az érzelmek fognak megváltoztatni, hanem a döntéseim. Változom? Igen! Elvárják? Igen! Érdekel? Nem! Legyen elég ennyi az ars poeticára. Csattanónak pedig legyen még egy mondat:

 "változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes."