huszonharmadik

Dávid Zsoltára

Istenem, pásztorom!
Nincs semmire szükségem, mindenem megvan.

Bőséges, gazadag földbe ültettél,

friss víz vesz körül, ami soha nem apad ki.

Amikor a te igazságod szól,

mintha friss levegőt vennék, olyan az.

Mindig a helyes irányba állít, 

pont, amerre mennem kell. 

    

Akkor is, ha az utaim nehéz, reménytelen helyeken is vezetnek, 
mint a halál völgye

Nem félek,
ha látom, ahogy mellettem vagy.

Bizalmad pásztorbotja
biztonságban tart engem.

Hatfogásos vacsorát tálalsz elém
és még arra is van gondod, hogy az ellenségeim ezt lássák.

Elkapod a fejem, ha lecsuklana,

ilyenkor az áldásaiddal itatsz meg.

A te gyönyörűségeid és szereteted üldöz engem, 

minden egyes nap.

Végre hazaértem a Te házadba, 

és innentő kezdve itt akarok maradni

életem hátralevő részében.

(Message verzió)