Életünk otthagyott létrái
Ma reggel egy cikk ütötte meg a figyelmemet.
A történet röviden annyi, hogy Jeruzsálemben a Szent Sír-templom egyik emeleti ablakához támasztva áll egy létra.
Így néz ki:
A létra tulajdonosa egy kőműves, aki gyanútlanul állította az ablakhoz eszközét, hogy egy kisebb javítást végezzen el az épületen. A létra megtámasztásán túl viszont nem jutott tovább a munkával, mert a bonyolult birtokviszony miatt összeverekedő gondnokok, akik nem egyeztek meg az épület felújításában -lévén, hogy hat különböző felekezet közös gondozásában áll a templom- az épület előtti téren estek egymásnak. Püfölte az örmény ortodox a görög ortodox szerzetest és viszont. Végül menekülésre bíztatták a szakembert aki ott hagyott létrát, s papot.
A történetet hosszabban itt olvashatjátok.
És, hogy ez mikor történt? Pontosan nem tudjuk, de már 1757-ben az akkori szultán, Ottoman is említést tesz róla rendeletében. (aka "muzulmánként írom nektek, hogy a létrát el ne vegyétek, mert a keresztények egymásnak esnek és nem akarok vérfürdőt!")Több korai metszeten és festményen is megjelenik és azóta persze több százezer turista fényképén is.
A létra azóta is a keresztény széthúzás jelképe.
A minap több különböző forrásból is ugyanazon cikket olvastam a szociális médiában. Nem a téma a lényeges, hiszen az lehetne igazából bármi: -migráció, abortusz, politikai nézet, akármi. (Ez a bizonyos létra is lehetett volna kisebb-nagyobb, más anyagú...) Keresztények püfölnek keresztényeket és egymás után dobálják egymásra a bibliai igeverseket, mint a molotov koktélt. Gyönyörűen lángba borítva egymást, mondhatni égetve magukat és másokat. Ebbe belekeverve "külsős embereket" (hogy én hogy utálom ezt így leírni is) akik döbbenten kérdezik, hogy "ez most mi"?!? Aztán a kérdezőkre olajat locsolnak és bevonják őket a személyes tűzviharukba. A korlátok nélküli virtuális templom-téren pedig ott állnak zavartan az emberek és a végén csak a hátrahagyott létráinkat és status quo-kat tudják győztesen mutogatni.
"Odas, évszázadok óta nem moccant egy tapodtat sem!"
Elkezdenek kis ajándék létrákat gyártani, az ígényesebbjei fából faragják, a lustábbja kitelepíti a gyártást kínába és öntik magukból a műanyag létrákat. Kiakaszták a nyakukba, a falra, vagy felvarratják az alkarukra. A lényeg, hogy az eredeti létra mozdulatlan maradjon.
Ehhez képest Jézus utolsó, földön elmondott mondatai közt hangzik el a következő:
Romboljátok le a létrák alatt a kőből, mozdulatlanságból emelt templomokat, mert Én vagyok az igazi kőszikla, az Én beszédemre építkezzetek, ami szeretet, józanság (kiegyensúlyozottság) és erő!
Ha ezt a hármat nem találod meg a gyülekezet közbeszédében, akkor maradnak a létrák és az utolsó vérig hajtogatott viták.
Neked vannak még létráid?
A történet röviden annyi, hogy Jeruzsálemben a Szent Sír-templom egyik emeleti ablakához támasztva áll egy létra.
Így néz ki:
A létra tulajdonosa egy kőműves, aki gyanútlanul állította az ablakhoz eszközét, hogy egy kisebb javítást végezzen el az épületen. A létra megtámasztásán túl viszont nem jutott tovább a munkával, mert a bonyolult birtokviszony miatt összeverekedő gondnokok, akik nem egyeztek meg az épület felújításában -lévén, hogy hat különböző felekezet közös gondozásában áll a templom- az épület előtti téren estek egymásnak. Püfölte az örmény ortodox a görög ortodox szerzetest és viszont. Végül menekülésre bíztatták a szakembert aki ott hagyott létrát, s papot.
A történetet hosszabban itt olvashatjátok.
És, hogy ez mikor történt? Pontosan nem tudjuk, de már 1757-ben az akkori szultán, Ottoman is említést tesz róla rendeletében. (aka "muzulmánként írom nektek, hogy a létrát el ne vegyétek, mert a keresztények egymásnak esnek és nem akarok vérfürdőt!")Több korai metszeten és festményen is megjelenik és azóta persze több százezer turista fényképén is.
A létra azóta is a keresztény széthúzás jelképe.
A minap több különböző forrásból is ugyanazon cikket olvastam a szociális médiában. Nem a téma a lényeges, hiszen az lehetne igazából bármi: -migráció, abortusz, politikai nézet, akármi. (Ez a bizonyos létra is lehetett volna kisebb-nagyobb, más anyagú...) Keresztények püfölnek keresztényeket és egymás után dobálják egymásra a bibliai igeverseket, mint a molotov koktélt. Gyönyörűen lángba borítva egymást, mondhatni égetve magukat és másokat. Ebbe belekeverve "külsős embereket" (hogy én hogy utálom ezt így leírni is) akik döbbenten kérdezik, hogy "ez most mi"?!? Aztán a kérdezőkre olajat locsolnak és bevonják őket a személyes tűzviharukba. A korlátok nélküli virtuális templom-téren pedig ott állnak zavartan az emberek és a végén csak a hátrahagyott létráinkat és status quo-kat tudják győztesen mutogatni.
"Odas, évszázadok óta nem moccant egy tapodtat sem!"
Elkezdenek kis ajándék létrákat gyártani, az ígényesebbjei fából faragják, a lustábbja kitelepíti a gyártást kínába és öntik magukból a műanyag létrákat. Kiakaszták a nyakukba, a falra, vagy felvarratják az alkarukra. A lényeg, hogy az eredeti létra mozdulatlan maradjon.
Ehhez képest Jézus utolsó, földön elmondott mondatai közt hangzik el a következő:
„Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.”
Romboljátok le a létrák alatt a kőből, mozdulatlanságból emelt templomokat, mert Én vagyok az igazi kőszikla, az Én beszédemre építkezzetek, ami szeretet, józanság (kiegyensúlyozottság) és erő!
Ha ezt a hármat nem találod meg a gyülekezet közbeszédében, akkor maradnak a létrák és az utolsó vérig hajtogatott viták.
Neked vannak még létráid?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése