Revbal blogja Büszkeség és Bali élet

Ez a hét most egy kicsit sűrű, szaladgálós, és izgalmas volt. Minden estére volt valami program. Kedd-csütörtök edzés, a szerda angol óra, (( http://www.floridarey.hu/?p=Lenyeg ) mindenkinek ajánlom Editet az angol-tanárnőmet!!!) a péntek pedig ifi. Olyan, mintha a határidő-napló állandóan le akarna küzdeni…. de én nem hagyom. A szerda különleges volt, mert elkezdtem a 40 napos hús-mentes böjtöt. www.40nap.org Ha valaki, akkor én nagyon szeretem a húst. Szeretek főzni is, és azt hittem, nagyon nagy érvágás lesz megfeszítenem még jobban magam, de kifejezetten jól esik most megzabolázni az étvágyamat… Nem akarok magamnak megmászhatatlan célokat kitűzni, ha majd úgy alakul, egy pár napot teljes böjtben töltök. Jó tudni azt, hogy Isten a szíveket nézi… mintha mosolyogna, és csak annyit mondana: Semmi pánik… csak addig, amíg jól esik. Azt hiszem szerda este kattant át nálam egy nagyon fontos dolog, amit a böjt első gyümölcsének tartok. Egyre jobban kezdem kívülállónak érezni magam a “vilá

A nehéz ébredés, és egy elnézett lehajtó az M0-n sem akadályozott meg minket abban, hogy elsőként érjünk a Gyülekezetbe. Mivel egy személyben vezettem a dicset, zongorázni pedig egyre kevésbé tudok, ráadásul kegyetlenmód bedurrant a torkom, úgyhogy összevissza 3 éneket énekeltünk az alkalmon. Ha pozitív akarok lenni, akkor azt mondom, hogy családias volt, ha meg negatív azt, hogy kevesen voltunk. Nem könnyű. még akkor sem ha tudom, sokan betegség, vagy elutazás miatt vannak távol. Egy pozitív dolog, hogy Gabi el tudott jönni. És remélem a közösség, még ha kevesen is voltunk segített a gyógyulásban. Aztán jött a nagy hír, hogy Paszkálka hírtelen gyorsasággal eltávozik közülük, “a Tibi” leszervezett egy egy újabb szállást a kutyusnak, és hétfőn délben adjuk át. 1 éve minden nap együtt. már eléggé megszoktuk Őt. Adélkát azzal vigasztaltam, hogy Paszkálka jól érezte magát nálunk, sok törődést kapott. Hogy milyen lesz nélküle, azt majd csak most tudjuk meg. Íme egy kép róla: 

Szombat… otthon való fekvés, aztán kicsit jobban levés. Délután útnak eredtünk egy esküvőre, ahol egy fiú és egy lány mondott igent egymásnak. Igazából Szabó Balu barátom hívott, és 5 ének erejéig tartott a szolgálat része, azután együtt vacsoráztunk a násznéppel. A csapat megint eszméletlenül jól szólt, és tudom hogy izzó parazsat kapirgálok azzal, hogy felteszem a kézenfekvő kérdést: “miért is nem csináljuk mi ezt teljes időben?” Olyan könnyed, izzadtságmentes az egész, hogy már félelmetes. Minden zokszó nélkül lehet véleményt formálni, megkérni a másikat, hogy “ezt most ne énekeld már bele”, vagy “itt vedd visszább a dobot”, és senki sem szalad le sírva a színpadról. Mindenki biztos a másikban, és ha egy szóló alkalmával véletlenül kontaktos a mikrofonja, szívesen cserél vele. :-) Végezetül egy újabb “kincs” a kádári örökségből… ha valaki most is áthallást érez a szavak, és szeretett vezetőnk szavai közt, az demagóg, kirekesztő, és szélsőséges. Pfujj!!!  

Pénteken reggel elkísértem Adélkát az irodáig, aztán fogorvos. Már totál jóba’ vagyunk a dokival, a múltkor mondtam is neki, hogy szívesen jövök hozzá egy “orális örömre”. Röhögött, aztán elkezdte vinnyogtatni a fúróját… Szadista állat! :-) Aztán mentem haza, mert csütörtökön kegyetlenül megfáztam… fekvés, tea, Paszkál-kínzás, c-vitamin, ezek segítik a gyógyulást. Szóval egész nap itthon… az éppen aktuális ügyeket telefonon beszéltem meg. Ma este kezdődik Balatonföldváron az egész hétvégés ifi-biz. ülés, de a részvételemet lemondtam. Sajnálom, mert biztos jó témák vannak, és sok dologról döntés is születik. ezúttal nélkülem. Délután azért összeszedtem magam, és leszaladtam Velencére ifit tartani. Jó volt újra látni az arcokat, meglepően aktívak, tele tervekkel, elképzelésekkel. Az előttünk álló egy évben újra én viszem az ifit, amíg Dezsőék Kárpátalján szolgálnak. Aztán irány haza, este vacsi, olvasás, netezés, alvás.

2009 febr. 19.-én “Nincs válság” című blog-bejegyzésemben valótlanul közöltem, hogy “tíz év” pedig húsz. Minden félrevezetett polgártárstól elnézést kérek. A vicc a dologban, hogy a saját megjegyzéseimbe nem tudok beleírni. valamiért kidob a rendszer…. :-) C’est la vie!

Tíz év távlatából….. mintha nem történt volna semmi. :-)

Havazik. Reggel Zsoltival kiszaladtunk postára, és felvettem egy céges ajánlott levelet. A apeh küldte, hogy “fizessééé”. Ok. Utána rövid látogatás a raktárba, majd fogorvos. Ma nagyon belendült a fogdokim, és a nagy részét megcsinálta a munkáknak. Hagytam is ott pénzt rendesen! Aztán elmentem életem talán legtanulságosabb megbeszélésére, ahol eldőlt, hogy semmi sem fog eldőlni. A dolog pikantériája, hogy egy étteremben voltunk, de én nem ehettem az egyik tömésem miatt, ami ugyan ideiglenes, de jó, ha ott marad. Korgó gyomorral hallgatva egy embert, aki szisztematikusan, milliméterről milliméterre nyalja ki a gesztenyepürés tányért, és újabb adagokért megy, na ez a lélekjelenlét. Majd k ét rövid mondatot odavág, amivel próbál téged ponttá zsugorítani. Egy idő után hátradőltem, és csak néztem a “humanus capitalismust”, a fogyasztó embert! Még jó, hogy van egy értékrendem, amihez oda tudom magam mérni, és nem kell mindenféle “tanítások szelétől” ide-oda hajlonganom. És nem mellesleg van

Vasárnap reggel… készülődés, kávé, nyújtózkodás. Gáborék is felébredtek, és a reggeli pizsamás kupaktanács után mindenki ment a maga dolgára. Elindultunk a Gyülekezetbe. minden alkalommal rácsodálkozok, hogy mennyire bírja még a mi kis autónk… Túl a 310 ezredik kilométer után is “pöccre” indul. A gyülekezetig tartó 40 perces úton nagyon sok gondolat forog a fejemben. Ilyenkor csendes üzemmódba váltok. Adél már tudja, hogy ha ilyenkor nem válaszolok amikor kérdez, akkor “mozizok”. Az istentiszteletet valahogy sokkal bensőségesebbnek éreztem. Az elején imádkoztunk Zoli bácsiért, aki sajnos nincs túl jól. Aztán jött a prédikáció. Nagyon izgultam, de az első “sokk” után már egészen belelendültem. Nagyon érdekel Nehémiás története, és alaposan utánanéztem a interneten. Eszembe jut, hogy Apukám mennyit készült a vasárnapi szolgálataira, és volt egy konkordanciája, meg a bibliája. Én begoogleztam hogy nehemiah és 25.000 információ, kép, térképek, minden előugrott. Azt hiszem, sikerült lekötnö

A mai nap határozottan kimerítő, inspiráló, és eredményes volt. Kóruspróba Bécivel, és a csapattal Szentendrén, aztán készülés itthon. Kicsit izgulok a holnapi nap miatt, mert én szolgálok igével a gyülekezetben. Ha abba gondolok bele, hogy az istentisztelet, az Istentől kapott lehetőség arra, hogy a legtöbbet megmutassunk a mennyországból.. akkor ez nagyon nagy felelősség. Hát ez nem semmi. Isten bízik bennem!

Szóval vége ennek a hétnek is, és itt a “pihentető” hétvége. Majdhogynem szóismétlés. Holnap gospel próba, és vasárnap én szolgálok a gyüliben. Nehémiás történetéről szeretnék beszélni, mégpedig az 1-2. rész alapján a Jeruzsálemi fal újjáépítéséről. Olyan sok vonatkozása van ennek a sztorinak, hogy nem is tudom melyik szálon induljak el. Azt hiszem, hogy a közös célok közösségformáló erejéről fogok beszélni. Majd meglátjuk… A fenti killers videó nagyon tanulságos. Értékelném, ha egy nyüansznyit tudnánk közeledni hang, videó, és fénytechnikával a hasonló minőség felé. még 60 év. :-) Figyelem!!! Már csak 85 nap, és vége a közvélemény-kutatásnak, szóval tessék szavazni! A szavazás lezártával kiértékeljük, és ha megvan a 2.600.000 szavazat, akkor törvénymódosítást terjesztünk elő!!!

Az edzésen hogyhogy nem, a késes támadást vettük… imé néhány videó, pont ahol tartunk az edzésprogramban… És az örök kedvenc. Fojtásból szabadulás. “És illeté az ő ágyékát ígen nagy erővel, s ő mondá: Nem engedlek el, amíg meg nem áldandsz.” Fegyverek könyve 6:23. Most pedig sajgó derékkal, monoklival a bal szemem alján, meglazult fogsorral irány a fürdőkád… Adélka meg Debrecenben.   ui.: Gab3szem… ha gondolod, a Schönhertz koli mellett van az edzés, kedd, csütörtök 19:30-tól. Gyere el egy rokoni nyaklevesre! :-)

Paszkál hadúr, gyilkos tekintettel nézi következő áldozatát.

Elnézést minden hókedvelő polgártárstól, aki felbuzdult volna a bejegyzésemen, és örülni kezdett a havazásnak… hát ebből se’ lett semmi. Tegnap délután fel kellett vinnem egy papírt a b.foki irodába, és pont ott volt Sanyi. Mivel elkaptam egy szent pillanatot, amikor éppen nem volt nála senki, ráadásul a telefonja sem csörgött gondoltam, megkérdezem, mi a véleménye arról, hogy beiratkozzak egy diplomás szakápoló-képzésre. Már van egy ápolói képesítésem, de ezt még azért lehetne tovább fejleszteni. Bólogatott, hümmögött, aztán megkérdezte: -Miért nem mész el inkább a hillsong gyülibe továbbképzésre, gyülekezet-menedzselés szakon? Mintha a villám csapott volna belém. Tényleg… ez megmozgatna… hogy nekem miért kell megszólalnom… :-) Ha nem is a hills gyülibe, de nagyon szívesen tanulnék valami hasonlót! Manapság az “asztal körüli” munka amit az ApCsel.: 6:2-5-ben olvasunk, némileg változott. Szervezés, koordinálás, mindenkiről tudás, szolgálatok felépítése, vagy éppen leépítése… na ez te

http://www.youtube.com/watch?v=z0nMp80UDvw&feature=related

A tegnap (vasárnap) estével kezdem… Endre addig noszogatott, hogy végül is elmentem az Amaro Del koncertjére. Nem bántam meg. Annyira szívből jövő volt az egész, és totál sallangmentes. Őszinte roma dicsőítés! Nekem a koronát a bassgitáros srác bizonyságtétele tette fel az estére, a maga egyszerű módján elmondta, hogy a feleségét a halálos ágyról imádkozták vissza. Nem volt hajlandó elfogadni azt, hogy el kell veszítenie. Azóta szült neki egy gyönyörű kislányt, és érkezőben van a 2. is… Olyan lélekemelő volt hallgatni. A végét persze megtolták a fiúk, és egy fergeteges finálét csináltak roma módra. Endrének a nagy hangzavarban “üvöltöttem” a fülébe, hogy ez ám a kultursokk: Budapesten, egy Ukrán-Magyar-Roma csapat, latin muzsikát játszik!!!! A végén haza, és Adélka már várt kajával minket. Aztán reggel kikászálódás, és akkor látom, hogy esik a hó!!!! Nagyon szeretem a havat! Eddig nekem ez a tél totál kamu volt… “fekete karácsonnyal” Kutya le, autóba be, rakiba ki… A fiúk már fogadta

Ez igaz…

Ráklikkeltem a hírekre, és az fogadott, hogy szíven szúrtak egy veszprémi kézilabdást… Kezdünk a 80-as évek harlemjához hasonlítani. Aki szívre szúr, az valóban gyilkolni akar… Az biztos, hogy célzott, irányzott szúrás lehetett, ami nem ad esélyt az elmenekülésre, visszavonulásra. Mert ha valaki alkoholmámorban össze-vissza vagdos, azt egy jól irányzott rúgással távol lehet tartani. Persze, ha vannak 25-en, akkor esélyed nincs. Gyáva, megvetendő dolognak tartom! Még nincs “hivatalos” rendőrségi álláspont, de van egy apró megérzésem…. Most látom, hogy Gábor is erről ír a blogjában… remélem a böriben átalakítják egy cseppet az arcukat.

Anya úgy döntött, saját kezébe veszi a dolgok irányítását, mert megelégelte hallgatni gyermeke nyafogását, hogy kihagyták a farsangi mulatságból…

Ma reggel ébredés után az volt az első gondolatom, hogy “már megint elfelejtettem kivenni éjszakára a tekegolyót a számból!!!??” Aztán rájöttem, hogy csak az arcom van feldagadva…. Szóval mostanában elkezdtem egy átfogó fogászati kezelést, amire a szervezetem sztrájkkal válaszolt. Ha szuperszpiricsöl lennék, valószínűleg valami szellemi áthallást találnék a dolgok között, mint pl.: A fájó beavatkozást vagy lázadás követi, vagy beletörődés… és már lehet vonni a párhuzamot Isten-ember, Egyház-egyén, Miniszterelnök-Nép, Rendőr-Autós, Fogorvos-Balázs közé… :-) Azt gondolom, a legtöbbet azzal ártanak a keresztények, hogy a természetes dolgok mögé, is megalkotják a maguk kis konspirációjukat. Erre egy jó példa, amikor egy ismerősünk kölcsönkérte a Szeretetszolgálat egyik autóját, majd amikor visszahozta, csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy az autó váltója tönkrement, mégpedig azért, mert ezzel üzent Isten, hogy az alapítvány vezetése “nem tud váltani”… Erre K.T. munkatársam meg annyit

Tegnap este újra elmentem Kravozni, (akit érdekel: www.krav-maga.hu ) aki járt már edzésen tudja, hogy itt lehet megérteni jól a "jobb adni, mint kapni" közmondást. Azért szeretem, mert nem egy "steril" harcművészet, hanem nagyon is valódi, utcai szituációkra felkészítő önvédelmi sport. És valahol büszke is vagyok arra, hogy egy magyar ember találta ki, aki miatt nevezhetjük, a magyar önvédelem sportjának. (persze mint minden jó, ez is külföldön talált először elismerésre..) Az edzés után otthon várt a finom vacsora, és ekkor vettem rá magam, hogy újra megalkotom a blogfelületemet. Ma reggel energikusan ébredtem, és levittem paszkált a reggeli sétára. Az autóban rádiót szoktam hallgatni, mert érdekelnek a hírek. Ahogy hallom, egyre csak dőlnek be a tutti befektetések, és egyre többen vágnak neki a pénzszerzés azon formájához, amikor símaszkban, fegyverrel lehet pénzt felvenni.... Egyre jobban bonyolódnak a dolgok. IMF hitel, egymásnak ellentmondó kormányzati hírek..

Szóval aki még olvasta a régi blogom bejegyzéseit, annak mondom, hogy elfelejtettem a jelszavakat... Ez talán már menni fog. Nnna akkor most megyek alukálni.