This no thore
Szombat… otthon való fekvés, aztán kicsit jobban levés. Délután útnak eredtünk egy esküvőre, ahol egy fiú és egy lány mondott igent egymásnak. Igazából Szabó Balu barátom hívott, és 5 ének erejéig tartott a szolgálat része, azután együtt vacsoráztunk a násznéppel. A csapat megint eszméletlenül jól szólt, és tudom hogy izzó parazsat kapirgálok azzal, hogy felteszem a kézenfekvő kérdést: “miért is nem csináljuk mi ezt teljes időben?” Olyan könnyed, izzadtságmentes az egész, hogy már félelmetes. Minden zokszó nélkül lehet véleményt formálni, megkérni a másikat, hogy “ezt most ne énekeld már bele”, vagy “itt vedd visszább a dobot”, és senki sem szalad le sírva a színpadról. Mindenki biztos a másikban, és ha egy szóló alkalmával véletlenül kontaktos a mikrofonja, szívesen cserél vele. :-)
Végezetül egy újabb “kincs” a kádári örökségből… ha valaki most is áthallást érez a szavak, és szeretett vezetőnk szavai közt, az demagóg, kirekesztő, és szélsőséges. Pfujj!!!
Igen.
VálaszTörlésKöszönettel tartozom e napló írójának, hogy nem volt rest mikrofont cserélni velem, mikor az enyém, pontosan egy szóló alkalmával látszott csődöt mondani.
Hasonlatos e napló írója Pál apostolhoz. Nem suta, nem púpos, nem sánta, nem kicsi, és démon sem gyötri. De hasonlatos. Hiszen, ahogy Pál kész volt feláldozni üdvösségét mások örök életéért, e napló írója feláldozta a Jó Mikrofont...cserébe egy hibás, elhasznált, kopott, rossz mikrofonért.
Köszönöm!