“Kis lépés az embernek, de nagy lépés az emberiségnek”

Itthon!!!

Múlt hét vasárnap délben landoltunk Budapesten. 24 óra repülőn, vagy repülőtéren. Az Isztambul-Budapest járaton már egyenesen herótom volt a repüléstől, de a turkish airlines azért kitett magáért, mert nagyon színvonalas kiszolgálást kaptunk. A határőrök arcuk előtt maszkban, kellő távolságból vizsgálgattak bennünket, majd az útlevélvizsgálatnál az egyik megjegyezte, hogy az útlevelemet már ki kellene cserélni, mert elég kopottas… Jah. biztos a mosógép sem javított az állagán, amikor egyszer bennfelejtettem a farmerem zsebében. :-)

Hétfőn indult a hét, és mindenféle rohangászással kezdődött az új Magyar etap. Érdekes módon most, majd 3 hét afganisztánnal a hátam mögött, minden ügyintézés gördülékenynek, minden autós előzékenynek, és minden Nő gyönyörűnek tűnik. :-) Amúgy is bizonyított dolog, hogy a Magyar Nők a legszebbek a világon…. Ebben legalább jók vagyunk. :-) De tényleg! Vidáman fogtam bele életem első autó-átírásába, és rájöttem, ha van zsé, akkor minden ajtó szinte megától nyílik. :-) Persze hogy van…

Felhívott Edit, az angol-tanárom, és üdvözölt itthon. Nagyon jól esett, mert rögtön hívott is a szerda esti órára, nehogy nagyon kizökkenjek az angolomból… Azt hiszem, az angol nyelvtudásra hamarosan NAGY szükségem lesz. (akinek van füle a hallásra, hallja, akinek nincs, gyártson belőle városi legendát) :-) Az óra nagy nevetésekkel telt, mert felidéztük a régi közös élményeket… Amikor elneveztek engem “Did”-nek, mert állandóan kevertem valami mással a do múltidejét, és Murphy törvénye szerint ott használtam ahol nem kellett volna, és ott nem, ahol meg igen.

Péntek ifi. Amikor beléptem a gyülekezeti ajtón, Judit egy labdát vágott hozzám, így indult… :-) Óriási csapat! Nagyon nagy karakter egytől egyig mind. 65.Zsoltárral foglalkoztunk. Érdemes elolvasni!!!

Vasárnap én prédikáltam a szeretetről. Nagyon jó volt újra találkozni a Gyülekezettel. Frenetikus volt a dicsőítés, Szabó Balu barátom vezette, és az első hanggal egyenesen a mennybe repített. :-) Egy nagy csomó pozitív visszajelzés érkezett! Aztán délután próba, ami megint egy nagy adag élményt adott. Végre valahára átnéztük, és csapatilag is megtanultuk a “Felemelhetem újra” című dalt, amit Béci már 2,5 éve (legalább) megírt, de valahogy mindig el lett felejtve. A westendes koncerten lesz először hallható! Az igaz ember buzgó könyörgésére. :-)

Na mára ennyi. béke.