Szombat-Vasárnap

Szombat

Kora reggel indultunk Békésre a csapattal. Kitűnő társasággal repül az idő. Mondanom sem kell, hogy végigröhögtük az utat… Érdekes módon mégis az ilyen felhőtlen beszélgetésekben jönnek ki a legmélyebb gondolatok is, amikor nem kell görcsölni, hogy hogy fogalmazz meg egy mondatot, csak egyszerűen közlöd azt amit érzel, és feltételek nélkül fogadod is amit közölnek feléd. Csak őszintén. Minden sallangtól mentesen.

Régi konferenciák hangulata csapott meg, ahogy a békési imaházhoz értünk. Az ajtók tárva nyitva, sürgő-forgó szolgáló testvérek, odabent tömött padok, valaki lelkesen beszél. Találkozás régi ismerős arcokkal, akik valamikor még csetlő-botló ifi-vezetők voltak, mára pedig gyülekezeteket pásztorolnak, hihetetlen lelkesedéssel.

Felmentünk az ifiterembe próbálni az esti koncertre, és megjegyeztem a hangtechnikus srácnak (aki mellesleg nagyon profin végezte a dolgát) hogy milyen klassz ifitermük van. Igen-igen-mondta-csak mire felújítottuk, addigra már nem fértünk el benne, úgyhogy marad a “nagy-terem”.

A délutáni koncert fantasztikus volt, tele élménnyel, merthogy először énekeltünk fél-playback-re. A rövid beállás után egy irtó hosszú szünet következett, amikor még tartottak a programok, és nagy sokára szólítottak bennünket. Nagyon “ütős” koncert volt, és áldott is. :-)

Aztán az ifin még egy fergeteges koncert, ahol már Hidász Tomi is beült a dobok mögé, és kegyetlen funky sortüzet zúdított a népre, aki ütemes tapssal kísérte a zenét. Zámbó Jimmy Robink pedig a lábujjait is bevonta a bassjátékba, legalábbis a hallottak alapján ezt feltételezem…. Szabó Balu zenei zsiványságai pedig kimerítik a konzervatív komolyzene elleni bűntett fogalmát. Béci elöl agitált, mi meg adtuk alá a lovat. :-) Ez jó hatással volt a hallgatóságra.

A vasárnap pedig rátette a koronát a hétre. Nagyon nagy áldás volt az amerikai csoport szolgálata, akik az eddig tapasztaltak ellenére, nagyon nagy őszinteséggel, és szeretettel fordultak a gyüli felé, és prófétai üzenetet hoztak nekünk a gyógyításról. Egy mondat nagyon megragadt bennem: “A megsebzett ember csak megsebezni tud, a meggyógyult ember pedig gyógyítani tud” Minden sallang nélkül, teljes szeretettel jöttek hozzánk! Jó volt.

és akkor pár beígért kép az Afgán útról:

Másolat - P1080110

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szalad az ebéd…

P1090166

Így kell a sivatagban tankolni.

P1120067

Piacon gyerekek.

P1090159

Ha elég sokáig nézed a cső végét, egy idő után előjön egy apró manó, és elénekli az internacionálét.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Politikailag Korrekt

GÁZÓRA

Életünk otthagyott létrái