napjaim

Minden közhiedelemmel ellentétben, nem hagytam abba a blogírást, csak nehezen jutok mostanság gépközelbe. :-) Amióta utoljára írtam, egy csomó minden történt, és ahogy a mondás mondja, tán csak akasztott ember nem voltam eddig. A naptáregyeztetés egy patikamérleg precízitását igényli, munkahely, angol, családi programok, koncertek, gyüli, magánélet finom egyensúlyozásával. A balra látható fényképen Mi a sofőrök, és M.W.Smith vannak, és jobbszélen nagyon büszkén feszítek, mert még a gép indulás előtt sikerült elkapnuk egy fényképre. A tag egy kétnapos rohanós-koncertezős-sajtótájékoztatós őrület után, a legnagyobb megdöbbenésünkre, elképesztő kedvességgel mondta, hogy "Nagyra értékelem, amit értem, és a csapatért tettetek, nagyon köszönöm a szolgálatotokat" Erre csak annyit tudtam mondani, hogy "Enyém a megtiszteltetés" vagy valami ilyesmi. x millió eladott lemezzel a háta mögött is meglátja az ilyen kis csavarokat a gépezetben mint mi. Tényleg elképesztő arc... Aztán hétvégére meghívót kaptunk Sárától és Enikőtől a ballagásukra, de most a legszebb lányok közül mégis Sárát választottuk, és Fehérvárra mentünk rea utu vala. :-) Dagadt a keblem, hogy ilyen helyes unokahúgaim vannak, akik ennyire tehetségesek!!!! (nembaj Encsi, majd utólag megünnepeljük...) :-) A következő napok a gyülié és a készülődésé. Kicsit össze kell kapnom magam angolból, és jobban rákapcsoltam a tanulásra, hogy teljesen felkészült legyek a nagy útra... bár Adélt nem tudom űberelni, aki leül munka után este, és 4 óra olaszozás után megy csak aludni. Én meg bosszankodom, hogy hogy csinálja... :-) Na megyek a henteshez egy kis hurka-csülök-töltöttpaprika-puhakenyér-kúrára, mielőtt végleg áttérnék a fish&chips-re. :-)