Rendszerváltás 2009

Lassan célegyenesbe ér az életem eddigi szakasza. Sok mindent tudnék írni, hogy milyen érzések keringtek bennem, amikor felhívott Áron és Kriszta Angliából, hogy feltegyék nekem azt az egymondatos, egyszerű mondatszerkezetű, elsőre is kitűnően érthető kérdést: -Van kedved 1 évre kijönni tanulni a Bibliaiskolába? Csend, aztán valami olyat mondhattam, hogy meglátjuk... még beszélünk róla... vagy ilyesmi. Aztán éjjel nem ment az alvás. Kedvem? Persze hogy van!!! Azonban mégsem annyira egyszerű a dolog. Mert kedve az embernek sok mindenhez lenne... de mindent mérlegre kell tenni, ki kell számolni, fel kell térképezni, fel kell dolgozni. Aztán végiggondoltam, hogy az előző NAGY lépésnél hogy volt. 19 évesen álltam a telefon mellett, kezemben egy újsággal, amiben a következő mondat állt: "Önkénteseket keresünk koszovói karitatív munkára. Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány." És tárcsáztam a számot, és a vonal végén Sándor vette fel, és azt mondta, hogy hétfőn indulunk. És csütörtök volt. És ez ott nekem lehetetlen volt, képtelen dolog... Aztán következő hétfőn ott ültem egy fiat ducatoban, útban Koszovó felé. Nem volt realitása, és mégis megtörtént. Azóta hajléktalanok, menekültek, romák, árvízkárosultak, kábítószerfüggők, prostituáltak, Afgánok, arabok, a Khmer gyülekezet és persze Adél, Sanyi, Béla, Dávid, Ákos, (Ákos kétszeresen is) Marcell, meg még vagy 150 ember a gyüliből, a szomszédból a Csapatból, P.Béci, B.Edit, Balu, D.Gábor, meg egy csomó ember aki ide se' férne... tanítottak. Nevetni, sírni, együttérezni, üvölteni, megölelni. Most egy újabb telefon mindent átírt. És csak remélni tudom, hogy azok, akikkel odakint találkozok, legalább annyira tudnak majd lehajolni hozzám, hogy megérthessem, befogadhassam, fejlődhessek, mint az előbb felsoroltak. 2009 aug. 21.-től rendszerváltás lesz. Nem kicsit, nagyon. Kell, hogy a letapadt szellemi izmok újra megmozduljanak, hogy terheket hordozzanak, és emeljenek. másokat.